X-esek

generációk,x-generáció,öntudatparádé
Forrás: Mean Shadows
Előfizetek

A maximalista generáció

Minden generációnak megvannak a maga kis csapdái, amelyek meghatározzák az életét, a viselkedését, mindennapi válaszreakcióit. Mostanában – a digitális szakadék okán – mindenhol a Z és az Y generációról olvashatunk. Adózzunk most inkább a tiszteletre méltó X-eseknek (az 1965–1980 között született ek), akik megteremtettek nagyjából mindent, ami ennek a digitalizációs kornak az alapja, kis túlzással a vállukon viszik előre a világot, miközben attól remegnek, hogy saját szülöttük és szülötteik kibillentik őket a pozíciókból, amikért keményen megharcoltak.

Az X-esek munkabírásáról, tanulási és változási képességéről ódákat lehet zengeni, maximalizmusukat példaként lehetne állítani más generációk elé, ha mindez nem lenne tökéletesen hiábavaló: a generációs jegyek nem változtathatók meg, így az utódoktól nem várható el, hogy úgy viselkedjenek és úgy oldják meg a problémákat, ahogy elődeik tették, leszegett fejjel és összeszorított foggal. De ez talán nem is baj.

Miért kívánnánk az Y-osoknak és a Z-seknek, hogy annyit kelljen küzdeniük saját magukkal és a változó világgal, mint az X-eseknek kell? Az X-esek egy maximalista generáció. Ez a generáció volt az első, amely fiatalon „letaszította” a nála idősebb generáció tagjait a munkahelyen a ranglétráról. Emlékezzünk vissza, a 90-es évek multinacionális közege egy új helyzetet teremtett a munka világában: a nyugati cégeknek friss, terhelhető, rugalmas, nyelveket beszélő fiatalokra volt szükségük, és nem oroszul (sem) beszélő, szocialista tapasztalatokkal rendelkező, lassú káderekre.

Az X-esek nagyon fiatalon vezető pozíciókba jutottak, úgymond lehetőséget kaptak, valójában azonban brutális bizonyítási kényszerbe kerültek. Ők voltak azok, akik először megmutatták, hogy fiatalon át lehet venni a vezetést az idősebbektől, de nem voltak mintáik. Nem tudták, mi fán terem a karrier, hogyan kell beszélni a vezetettekkel, sőt, azt sem tudták, hogyan kell élvezni mindazt a jót, ami ezzel jár.

Az idősebbek kinevették a kocogó, testükkel és egészségükkel foglalkozó férfiakat, lényegében szitokszó volt a vállalkozó, a mobiltelefont bunkofonnak hívtuk, a karrierista anyukát kinézték a fodrászatból, és a dehonesztáló „szingli” jelzőt aggattuk a 30 fölött még gyermektelenül dolgozó nőkre. De az X-esek ekkorra már fel voltak vértezve a kihívásokra. Ők voltak a kulcsos gyerekek, az első magára hagyott generáció: a szülők maszekoltak, gmk-ztak, kijártak a kertbe kapálni, miközben a gyerekek egymást nevelték. Kemény iskola volt, mai szemmel nézve nem kifejezetten PC-játékszabályokkal.

Aki nem jól focizott, az többnyire nem focizhatott a többiekkel. Ezt ma szülőként ugyanezek az X-esek biztosan szóvá tennék a szülői értekezleten, és igazuk is lenne. Ez is az X-esek nagy találmánya, az önreflexió, és a változás képessége is náluk emelkedett először értékké a történelem során. Az állandó útkeresés az X-esek meghatározó generációs jegyévé emelte a bizonytalanságot, és generációs jeggyé merevedett az is, amivel erre reagáltak, a maximalizmus. Az X-es mindent ki akar hozni a helyzetből, sosem hagyja abba félkészen a mosogatást, és ezt várja el másoktól is: amit kiadsz a kezedből, az olyan legyen, hogy azzal másnak már ne kelljen foglalkoznia. Tiszteletre méltó mentalitás, de ma már tudjuk, nem feltétlenül ez viszi a leggyorsabban előre a világot.

Pont ezzel a „magad uram, ha szolgád nincsen” attitűddel szemben találta fel magának az Y generáció az új kulcsszót, a megosztást, és a dolog működni látszik, ami újabb fenyegetés az X-eseknek. Ne feledjük, az X-esek pontosan tudják, hogyan kell letaszítani a vezetői posztokból az úgymond nagy tapasztalattal rendelkező elődöket – rettegnek is, hogy ez történik majd velük is.

A nagy többség a munkaintenzitás és a maximalizmus fokozásával reagál minderre, de ne feledjük, az X-es bizonytalansága kitermelte az önreflexió és a változtatás képességét is, ezért nem kevesen vannak, akik váltanak, vagy változtatáson törik a fejüket. Ők nyitják a kávézókat, a kézművesmarcipán-boltokat, és mindent, ami elvileg nem kitett a robotizációnak, de hogy ezek életképes vállalkozások vagy a nagy X-es útkeresés végállomásai, azt majd a jövő dönti el.

Az X-esek most 50 felé megint azzal szembesülnek, hogy nekik kell kitalálniuk magukat. Azt már megélték, hogy a gyerekkorukból semmit nem tudnak megmutatni a gyerekeiknek. Kit érdekel a bicska, a csúzli, a gágyé, a tikitaki, vagy az ugrálógumi gatyamadzagból? Az X-esek rémálma, hogy ez a nehezen feldolgozható helyzet lassan átterjed az egész karrierre: ha nem lesznek melósok, tanárok, buszvezetők, könyvelők és térképészek, hogyan lehet elmondani, hogy mivel töltötték az életüket?

Az X-esek legnagyobb ellenfele a feltörekvőkkel szembeni küzdelemben a múltba révedő „régen minden jobb volt” attitűd, ami megakadályozhatja őket az újrakezdésben. De félteni nem kell minket: eddig is mindennel megküzdöttünk.

A szerző intergenerációs tanácsadó, a 6generáció alapítója

Tovább olvasok
Húzd fel Jézus cipőjét!

A tizenharmadik apostol szerint annak idején Jézussal mindenhová gyalog jártak, ezért nincs kövér apostol. De cipőről egy szó sem esett.

Ünnepelj úgy, mint James Bond!

Pukkantsunk egyet egy negyvenéves évfordulóra!

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. Így most 995 Ft helyett lapszámonként csak 495 Ft! Egyéves elofizetés(10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. 995 Ft helyett lapszámonként 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem