Űrrepülés

űr,űrséta,űrturizmus,jöő
Forrás: NASA
Előfizetek

Messze kint a csillagközi térben egy parányi műhold száguld az ismeretlenbe.

A Voyager–1 huszonegymilliárd kilométerre jár a Földtől, a Naprendszer peremén, közel 61 000 km/órás sebességgel. A valaha épült legtávolabbra jutott űrjármű még 40 év elteltével is gyenge jelet küld a hogylétéről – segít megértenünk a világmindenség többi részét.

űrséta,űrrepülés,űrhajósok,nasa
forrás: NASA

Onnantól idáig található meg mindaz, amit valaha elértünk. A tűz megzabolázásától a piramisok megépítésén át az iPaden való gépelésig létünk egésze a galaxis e csöppnyi sarkában játszódott le. És az emberek még csak a legkisebb lépéseket tették meg: jelenleg hat asztronauta kering a Föld körül a Nemzetközi Űrállomáson, és mindössze tizenkettő sétált a Holdon.

A valaha élt 110 milliárd lélek közül csupán 562 repült az űrben. Ám ez hamarosan megváltozik. Idén több cég is belefog az emberek űrbe szállításába. A Boeing megépítette a Starlinert, a SpaceX pedig a Dragon–2-t, azokat a légibuszszerű űrhajókat, amelyek valamivel több, mint 28 000 km/órás sebességgel – a Boeing–787-nél 30,5-szer gyorsabban – viszik fel a turistákat (és a néhány fős, magasan képzett legénységet) a keringési pályára. Jeff Bezos Blue Originja és Richard Branson Virgin Galacticja nemsokára fellövik és visszahozzák onnan az első fizető ügyfeleket, hogy azok a percekig tartó súlytalanságban kipillanthassanak a mélyfekete űrbe és bolygónk ívelt horizontjára.

Mivel a jegyárak 250 000 dollárnál indulnak, az űrturizmus – amely az Amerikai Repülési Hatóság szerint 2022-re milliárd dolláros üzletté növi ki magát – még mindig csupán a legtehetősebbek kiváltsága marad, de a kockázat és az ár egyaránt csökkenni fog a technológia fejlődésével. A NASA az egy évszázados, veszélyekkel teli kutatással és teszteléssel nem csupán előkészítette a magáncégek bekapcsolódását, hanem ki is használja azt. Most, hogy az alacsony Föld körüli pálya elérhető a kereskedelmi járatok számára, az űrügynökség az azon túli terekre összpontosíthat. A terveket illető legfrissebb közlemények szerint a NASA a Hold körül keringő űrállomás, a Deep Space Gateway (Mélyűrkapu) megépítése felé halad. És ahogy az űrszondáknak és Mars-járóknak köszönhetően mind többet megtudunk a Marsról, egyre valószerűbbé válik, hogy egy asztronauta a Vörös Bolygó felszínére lépjen. Ezek az előrelépések azonban két kérdést is felvetnek: mit kell még feltalálnunk, és egyáltalán mi értelme az űrkutatásnak?

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! A felforgató

Mindannyian felfedezők vagyunk. Jóval előbb megtanulunk járni, mint beszélni. A késztetés, hogy megnézzük, megérintsük, megnyaljuk a tárgyakat, alapvető fontosságú az emberi egyedfejlődés és értelem számára. Ezért ragadtuk meg csecsemőként a fülbevalókat, és ezért költöztünk el otthonról 18 évesen, az őseink ezért jöttek el Afrikából és járták be a világot Tasmániától Tűzföldig. Emellett a társadalmi fejlődésnek is kulcseleme ez. A bolygó egyes részeit csupán nemrégiben fedeztük fel.

Az első emberek alig 750 éve eveztek át Új-Zélandra, a Déli-sarkon pedig 1911-ig senki sem hagyta ott a lábnyomát. Az űrkutatás 1961-ben – mindössze 57 éve – indult meg a szovjet Jurij Gagarin fellövésével. Felfedezéseinket kezdettől fogva a feltalált technológiák tették lehetővé és korlátozták is egyben. Ahhoz, hogy elhagyhassuk a trópusokat, uralmunk alá kellett hajtanunk a tüzet, ruhákat kellett készítenünk és hajlékokat építenünk. Tutajokat készítettünk, hogy átjuthassunk a szomszéd szigetre, később pedig hajókat, hogy átkelhessünk az óceánokon. Az autók, vonatok és repülőgépek ma már bárhová elvisznek minket a földkerekségen. A rakéták és űrhajók pedig történelmünk során először teszik lehetővé, hogy a Földön kívülre merészkedjünk.

1975,űrállomás,space station,iss
forrás: NASA

Akkor miért nem a Holdon lakunk? Hol vannak Jetsonék jetpackjei és repülő autói? Mégis, mire várunk? Hajtóművekre. Rakétahajtóművekre. Amikor az űrsiklóval és az orosz Szojuzzal repültem, az alattam hevesen robbanó, hatalmas motorok (2013-ról beszélünk) alapvetően ugyanazon az elven működtek, mint amelyek 1962-ben John Glennt az űrbe repítették: lényegében őrületesen felturbózott sugárhajtómű utánégetők.

Ahhoz, hogy az űrbe jussunk, több gigantikus tartálynyi üzemanyagot kell elégetnünk a lehető legrövidebb idő alatt pusztán ahhoz, hogy lerázzuk a Föld tömegvonzását. Elon Musk mostanra továbbfejlesztette az alapvető rakétakonstrukciót, leegyszerűsítette és újra felhasználhatóvá tette azt, ennek ellenére még mindig az űrrepülés „part menti vitorlázás” szakaszában járunk. A mai legjobb konstrukciókkal még mindig hat hónapba telik eljutnunk a Marsra, vagy hazatérnünk onnan, és ha menet közben valami elromlik, nem áll módunkban visszafordulni. A rakétáknak ugyanúgy tovább kell fejlődniük, ahogy a vízi járművek meghajtásával történt az evezőtől a vitorlán át a hajócsavarokig.

Szerencsére legzseniálisabb feltalálóink jelenleg épp ezen dolgoznak. Egy Houston közelében működő laboratóriumban a magnetoplazma rakéta tesztelésének utolsó fázisai folynak, és a NASA költségvetésétől függően akár három éven belül sor kerülhet rá, hogy űrutazáshoz használják. A hajtómű az Űrsiklóval hétszer fent járt Franklin Chang-Díaz elméjének szüleménye, és akár két hónapnál rövidebbre csökkentheti a marsi út idejét. Viszont egy ilyen megerőltető utazáshoz a rakétának koncentrált energiaforrásra, például atomreaktorra van szüksége, amelynek fellövése komoly kockázatot jelent. A bolygóközi utazáshoz valószínűleg az atomenergia fejlesztése jelenti majd a megoldást, így az Advanced Research Projects Agency – Energy laboratóriumai Amerika-szerte a fúziós reaktor megépítésén dolgoznak. Nagyon közel járunk már az olyan rakétahajtóművekhez, amelyek messzebbre és biztonságosabban eljuttathatnak minket, mint korábban valaha.

Olvasd el ezt is!

A Hold és a Mars türelmesek; több milliárd éve várakoznak némán a látogatásunkra. Már küldtünk hozzájuk űrszondákat, és néhány lábnyom is odakerült, de a történelem során először kerültünk annak közelébe, hogy ott is maradjunk. A 2018-as év izgalmasnak ígérkezik az űrkutatók számára.

Chris Hadfield az első kanadai űrhajóparancsnok. Az űrhajós és író jelenleg a National Geographic One Strange Rock című dokumentumműsorát vezeti, és a YouTube-on látható Rare Earth producere.

Tovább olvasok
Ha én ezt a klubban egyszer elmesélem…

„Mindig a legújabb nő az igazi” – tartja a hímsoviniszta és szexista mondás, amitől én most látványosan el is határolódom. De azért…

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft, így lapszámonként csupán 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem