Majális forever

május 1,majális,kommunizmus,szocializmus,retró,magyar retró,litkai,litkai gergely,dumaszínház,
Forrás: Pintér László
Előfizetek

Marx, Engelsz és Leninsz - ahogy egy egykori rádiós körkérdésben aposztrofálták a fantasztikus hármast - képe lebegett fölöttünk, a három parancsikon, amit követni kellett még akkor is, amikor a rendszer már majdnem lefagyott.

A Nefelejts, később Nefelejcs utca sarkán tébláboltunk, kijelölt gyülekező alközpontunkban, lakóhelyünktől nem messze, hogy a későbbiek során végighaladjunk a Landler Jenő utcán, majd balra kanyarodva ellépjünk a dísztribün, ismertebb nevén disztribün előtt, ahol Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György alkotott a Népszabadság május elsejei tudósításaiban állandó triumvirátust, az Atya, Fiú, Szentlélek gondolatkört átplántálva a materializmus hálátlan táptalajára.

párttitkárok,kádár,losonczi,lázár

Történelmi kitekintés

De ne szaladjunk előre, hiszen május elseje az 1886-os chicagói munkástüntetés emlékünnepe, amikor a nyolcórás munkanapot követelők megmozdulását vérbe fojtották, a rendőrség a tömegbe lőtt, 17 ember halálát okozva, amit még további letartóztatások és kivégzések is követtek. Magyarországon az első május elsejei felvonulást 1890-ben tartották, hatvanezres létszámmal.

A Tanácsköztársaság óriási szerencséjére a dicsőség 133 napja között volt május elseje is, így egy lakberendező, bizonyos Falus Elek ünnepi díszbe öltöztethette a fővárost, ahogy egy korabeli újságíró írta:

Ház ház mellett, csupa égőpiros drapéria. Nincs ablak, mely ki ne gyújtotta volna a maga vörös örömmécsesét. Most eltűnt innen a szegénység, itt csupa bíborban tomboló porta kevélyedik végig az egész sötét Angyalföldön. (…) Mintha az angyalföldi gyárvárosi emberek a szíveiket aggatták volna ki az ablakokba, a zászlórudakra. Szíveiket, melyek vérét annyiszor csorgatták a rendőrlovak patái alatt az utca kövezetére.

A felszabadulás után aztán beindult a rendezvényszervező biznisz, a moszkvai május elsejék mintájára rendezték meg a hazai felvonulásokat is, szinte pazarló dekorációs anyag felhasználásával, disztrübinnel, nemzetközi elvtársakkal, élőképekkel, sportolókkal és a Városligeten kívül csak a Különben dühbe jövünkben látható mértékű sör- és virslifogyasztással.

Kapcsoljuk Moszkvát!

A régi vicc szerint május elseje a kikelet és hazaszeretet ünnepe volt, mindenkinek ki kellett menni, annak ellenére, hogy haza szeretett volna menni. A nap eleve megdöbbentő módon zenés ébresztővel kezdődött. A villanyoszlopokra nittelt hangszórók váratlanul munkásmozgalmi dalokat kezdtek üvölteni, az őrületbe kergetve ezzel a munkaszüneti napot a végletekig kihasználni vágyók népes tömegét. 7:55-kor a televízió kapcsolta Moszkvát, mivel még a természeti összefüggések is a Nagy Testvér malmára hajtották a vizet, hiszen náluk már két órával korábban május elseje volt, ahogy a szocializmus építésében is behozhatatlan hátrányt jelentett a 28 éves fórra állandóan emlékeztető időeltolódás.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Makk Marci beájulna

A tíz órakor kezdődő felvonulásig így még 125 percünk volt, amit meg kellett osztani az öltözködés és a moszkvai események figyelése között. Az ünnepi öltözet amúgy is alapvető kérdésnek minősült, ahogy az ELTE Folklór Tanszéke által május elsejéről készült tanulmány is rámutatott. Szemiotikai szempontból a következő öltözködési módokat különböztethettük meg: jelmezszerű (pl. munkásőr-egyenruha, az élőképek résztvevőinek formaruhája), civil ünneplő, ahol az ünnepi maximumot férfiaknál sötét öltöny, fehér ing és sötét nyakkendő képezte, míg az ünnepi minimumot a pantalló és az ingpulóver, nem ünneplő ruha ünneplő motívumokkal (kitüntetések a mackóruhán, nyúlszőrsapkába tűzött piros-fehér-zöld és piros zászló), végül pedig a nem ünneplő.

Mi édesapámmal (a felvonulás férfidolog) ez utóbbi kettő között hezitáltunk, ám az esetek kilencven százalékában ő kék dzsekiben barna nadrággal én pedig barna kordbársony sapkában (simléderrel) és op-art mintás kabátban vonultam a Volán Tefu táblája mögött, az ünnepi érzést egy héliumos Éljen május elseje! luftballonnal kifejezve, amit édesapám a csuklómra kötött. A fortyogó virslis kondérok mellett ellépve, peckes járással közeledtünk a Felvonulási tér felé, ahol már kilenc oszlopba rendeződtek a munkások, parasztok és az értelmiségiek (szigorúan ebben a sorrendben).

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Ez az, amit nem lehet megunni

9:50-kor, amikor az éldekoráció beáll (szakkifejezés május 1. levezetésének tervéből), "Gongjelzésre a 2000 úttörő legyező alakzatban beszalad a tribünhöz, virággal üdvözlik a tribünökön helyet foglaló elvtársakat és vendégeinket, majd utána sort alkotnak a munkásőrök sorai között, végignézik az éldekoráció felvonulását." Az éldekorációról a pártlap előre megírt tudósítása az alábbiak szerint számolt be:

A nemzetek tovaúszó lobogói fölött a magasban enyhe szellő lengette a vörös szőttest.

A kartonpapír, szőrös lécek és az értelmezhetetlen jelszavak által szervezett tömeg ezután meglódult, a világot jelentő deszkák alatt roskadozó Roburok és Ifák kékes füstjét szívva, amelyeken az elvtársak szőtték a selymet, a föld kidőlt sarkából, illetve a világ proletárjai egyesültek, már amennyiben nem a vörös Csepel vezette a harcot, és egy másik Roburról a Váci út felelt neki.

Mentünk, és a trübinnél integetett Kádár pajtás vagy elvtárs, kinek érdeme szerint. Én persze sosem mertem még legyinteni sem, mivel féltem, hogy a lufi elszabadul.

A már korábban idézett tanulmány felmérte azt is, hogy akkoriban mit is tartottak az ünnepség lényegének a megkérdezettek. Ezek szerint hárman a tribünre voksoltak, harmincöten a felvonulásra, kétszáznegyvenen pedig a munkaszüneti napra. A statisztikai adatok mögé nézve az alábbi szöveges válaszokat kapták a kérdezőbiztosok: „A legfontosabb az egész felvonulás és azon belül a tribün a zászlóval.”

– illetve –

„Addig maradok, míg elmegy Kádár elvtárs.”

kádár jános

A felvonulás mindig egy kicsit a ki többre jegyében telt. A ruházati vállalat például 1981-ben élőképet alkotott, a gépgyáriak működő modellekkel szálltak versenybe, míg (figyelem!) a pedagógusok együtt vonultak tanítványaikkal. Végül ezernyi ifjú élőképe hirdette: Éljen a párt!

Éljen a Magyar és a Szovjet Nép megbonthatatlan barátsága!

Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan barátsága! – írta a Népszabadság. Éljen a megbonthatatlan konzerv! – írta Boncz Géza. – Szabadítsuk ki Alvarez Pistike fejét a rács mögül! Ünnepi köntösben várja május elsejét, a nemzetközi szolidaritás nagy napját Budapest – szólt a tudósítás a felvonulás előtt, majd hozzátették: 250 000 felvonulót várnak. Miután lezajlott az esemény, a másnapi újság megírta, hogy valóban 250 000 felvonuló jött el.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Generation Lolka-bolka

Több évfolyamnyi Népszabadságban saccolt jól a párt. Nem hiába volt tervgazdálkodás. A május elsejei vezércikkek minden évben olyan szellemi mélyütést vittek be, amit a három tavasz ünnepét követően már nehéz volt feldolgozni. 1980-ban például ezekkel a szavakkal zárult a teljes első oldalt megtöltő, Kozsó, Torgyán József és az Apostol együttes számainak szellemi gazdagságát a Leninösszessel egyszerre ötvöző opus:

De nyitott szemmel, a belső kérdések reális megközelítéséhez hasonlatos józansággal, akarattal és reménységgel kell megtennünk a magunkét, bármilyen szerény méretű is országunk abban a közös erőfeszítésben, hogy Európa, létünk, történelmünk színtere az maradjon, és még inkább az legyen, ami lenni akar, a gyümölcsöző béke színtere.

A lap természetesen minden évben beszámolt Kádár János menetrendszerinti látogatásáról Angyalföldön, illetve az éppen akkor adományozott kitüntetésekről is. Ekkor lehetett SZOT-díjat kapni és ekkor adták át a Szocialista Munka Hőse címet (túldimenzionált hónap dolgozója kitüntetés) és a Munka Vörös Zászló érdemrendjét, amit 1980-ban többek között a December 4. Drótművek Auróra drótgyártó szocialista brigádja nyert.

Magam is büszke vagyok rá, hogy én például a Munka Vörös Zászló érdemrendjével kitüntetetett báró Eötvös József Gimnáziumba járhattam, amely elnevezés a szintén ott tanult Fábry Sándor számára is meghatározó élményt jelentett.

felvonulók

Felvonulók kérték

A szigorú központi eseményeken kívül azonban május elseje a sörfogyasztás és a fantasztikus programok napja is volt. Munkás–paraszt találkozók és fórumok színesítették a majálisokat, szinte az őrjöngésig fokozva a hangulatot. A Nagyréten a Pajtás rendezett vidám vetélkedőt. Az Asztalos János Ifjúsági Parkban a Zalka Műszaki Katonai Főiskola amatőr csapata tartott néptánc-, ének- és zenekari bemutatót. 7-től diszkó, 9-10-ig tábortűz, majd Pol-beat Fórum várta a még ki nem égett fiatalokat. Az Ikarus Sporttelepen pedig fellépett a Szovjet Déli Hadseregcsoport művészegyüttese. 1984-ben például, amikor Michael Jackson éppen Brooke Shieldsben talált lelki támaszra, a televízió kettes műsorán Karel Gott-koncertet közvetítettek a prágai Lucernából, míg a Petőfin Soltész Rezső adott estet a hatos stúdióban.

playboy,május elseje,május 1,majális,litkai gergely
forrás: Pintér László

A Városligetben a legnagyobb pörgés a Népszabadság-fórumokon alakult ki, ahol például 1980ban fellépett a Szabó család (a Barátok közt roadshow-k előszele) és az LGT is. A legkalandosabb az a "több évtizedes, kedves hagyomány" lehetett "a Csepel Vas- és Fémművek-ben, amikor a kombinát dolgozóinak gyermekei vették birtokba a gyárat, szovjet rajz- és bábfilmeket néztek, hiszen a maradandó élményről a pártbizottság gondoskodott." A nap csúcspontja azonban mindenképpen a Felvonulók kérték volt Szegvári Katalin és Buzáné Fábry Éva tálalásában, amelyben maga Kádár János is kívánt.

Olvasd el ezt is!

Maradandó élmény volt, amikor fémmunkások gyöngyöző homlokkal próbálták kiejteni Chopin nevét vagy éppen olyan József Attilaverseket kérni, amelyekről akkor hallottak először. Emlékszem, mindig arra vártunk, hogy valaki Alfonzót kívánjon.
És akkor már jól is ért véget a nap...

Litkai Gergely

Tovább olvasok
Anna láttán nem marad vér a fejünkben

A szentpétervári modell az orosz Playboy visszatérő szereplője.

A megelevenedett érzékiség

Legszívesebben plakátokra nyomnánk a berlini modellt.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. Így most 995 Ft helyett lapszámonként csak 495 Ft! Egyéves elofizetés(10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. 995 Ft helyett lapszámonként 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem