Legendás beszélgetés - Arnold Schwarzenegger

arnold schwarzenegger,playboy interjú,playboy nagyinterjú,legendás beszélgetés,legendás interj
Forrás: Getty Images
Előfizetek

Őszinte beszélgetés arról, hogy az ész mennyiben veri az izmokat az akciófilmek jó felépítésű, jól házasodott és tehetős bajnokánál.

Ahhoz képest, hogy az 1988-as interjúban még hallani sem akart politikai szerepvállalásról, Schwarzenegger 2003-ban elindult a kaliforniai kormányzói tisztségért, amelyet el is nyert.

Ami filmes karrierjét illeti, a Terminátor időközben az 5. résznél tart, és Arnie ezenkívül is futószalagon gyártotta az akciócsemegéket (Emlékmás, Erőnek erejével, Az igazság nevében stb.), valamint a bugyuta vígjátékokat (pl. Ikrek, Junior, Hull a pelyhes), sőt, vénségére még Sly-jal is összehaverkodott (lásd A feláldozhatók vagy a Szupercella című közös projekteket).

A nagy szerelem a Kennedy lánnyal azonban 2011-ben véget ért: négy gyermek és 25 év házasság után válás lett a dologból, miután kiderült, hogy Schwarzeneggernek gyereke született a házvezetőnőjüktől.

A legenda ismert: hogyan csinált egy ausztriai születésű izomember egymaga a testépítésből nemzeti hobbit, majd hogyan hódította meg Hollywoodot. Az olyan kasszasikerek, mint a Terminátor, a Conan, a barbár vagy a Kommandó, egyenként 100 millió dollár felett hoztak.

Schwarzenegger aztán John F. Kennedy unokahúgával kötött házasságával tette meg a végső lépést, hogy a társadalom oszlopos tagjává váljon és megvalósítsa az amerikai álmot.

Arnold Schwarzenegger,Playboy
forrás: Getty Images

A Playboy riporternője, Joan Goodman így ír találkozójukról:

”Az interjú kezdetén hosszú kubai Davidoff szivarra gyújtott, és félig viccelve így szólt: – Az idejét szivarokban mérjük. Ha elszívok egyet, vége az interjúnak. – Ezzel Schwarzenegger csak azt akarta érzékeltetni, hogy − mint mindig − ő az úr a háznál. – Az egyetlen dolog, ami idegesít, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy én akarom − szól egyik bevett tételmondata. Nem meglepő módon igazi sármőrrel van dolgom, akinek hihetetlen humora van. Régimódi és európai a nőkkel szemben, nem engedi, hogy fizess, előreenged az ajtóban és nem beszél csúnyán. De a legjobb formáját valószínűleg férfiak társaságában hozza. Egy barátja elefántnak hívja, mert republikánus. És soha nem feledi el barátait. Illetve céljait.”


Ha valamiről híresek a filmjei, akkor az az erőszak. Néha rajzfilmszerű, néha véres. Nem gondolja, hogy a túl sok erőszak a képernyőn rossz hatással lehet az emberekre?

Ha így gondolnám, nem csinálnék ilyen filmeket. Szerintem nincs hatással az emberekre. Egész életem során néztem erőszakos filmeket és rám nem voltak hatással. Valaki nem válik gyilkossá attól, hogy lát valamit a képernyőn, hacsak már eleve valami nem stimmel vele. És nem hiszem, hogy amikor csinálsz egy filmet, azt kell gondolnod, hogy: ”Van ott valahol egy kattant, aki nem tudja a helyén kezelni ezt a filmet és valami őrültséget csinálhat.” Ha így állnánk hozzá, akkor sohase készítenénk filmet.

De a veszély nem csak valamilyen őrült részéről jöhet, nem? Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy különösen a fiatalokra van hatással a képernyőn látható erőszak. És vannak, akik tesznek ez ellen.

Igen, igen, tudok a Szülők és Tanárok Szervezetéről, de itt csak olyan szülőkről lehet szó, akik nem akarnak felelősséget vállalni a gyerekeik neveléséért. Melóznak, vagy elváltak vagy ilyesmi. Azt hiszik, nem érnek rá. Ezenkívül a sajtó és a tévés hírek mindig az erőszakra fókuszálnak – igazi erőszakra. Minden helyi híradás azzal kezdi, hogy hány embert öltek meg aznap.

Ez nem készteti a filmes szakmában dolgozó embereket, mint önt, arra, hogy minél több erőszakos jelenetet találjanak ki, hogy felülmúlják a valóságot?

A legutóbbi filmemben – a Menekülő emberben – kevesebb az erőszak és a vér; nem látni annyit. A kamerák többet mutatják az arcokat és a félelmet meg a feszültséget. Az emberek különböző módon szórakoznak. Vannak, akik szerelmi történeteket, történelmi filmeket, romantikus filmeket szeretnek. És vannak olyanok, akik meg akciófilmeket, amiben előfordul az erőszak.

A fiatalokra gyakorolt hatás...

A filmek besorolást kapnak – felnőtteknek vagy gyerekeknek szólnak. Ezért erre a szülőknek kell figyelniük, ami nem egyszerű feladat. Emlékszem, amikor apám azt mondta: ”Ne nézd meg ezt a filmet.” Kétszer olyan gyorsan szaladtam megnézni. Tudtam, hogy minél jobban ellenez az apám egy filmet, annál jobban tetszik majd nekem.

Akkor tudja, hogy a fiatalok be fognak menni megnézni a filmjeit, vagy kiveszik videón, a besorolástól függetlenül.

Természetesen, gyerekként minél több tiltott filmet akarsz megnézni. Ausztriában sokkal szigorúbb ellenőrzés volt, mert a mozi bejáratánál állt egy rendőr, aki ellenőrizte a személyit. Ha fiatalabb voltál a korhatárnál, nem mehettél be.

Arnold Schwarzenegger
forrás: Getty Images

Ön hogy jutott be?

Az én módszerem abból állt, hogy visszafelé sétáltam, amikor az emberek jöttek ki, mintha a közönség tagja lettem volna. Mindig megtaláltam a módját, hogy bejussak.

- (nevet)

Tehát azt mondja, hogy ha egy gyerek olyan, mint ön, akkor nem lehet visszatartani attól, hogy megnézze az ön által készített erőszakos filmeket.

Ezt nem tudhatom.

És mi a véleménye az ön által játszott karakterekről: terminátorok, eliminátorok, kommandósok? Azt az üzenetet közvetítik, hogy az erőszak hősies dolog?

Nem, mert a rosszfiúk még rosszabbak. A karaktereim csupán megvédik magukat. Az üzenet az, hogy légy erős és okos, hagyatkozz önmagadra, hogy kikerülj a veszélyből és megmentsd az életedet. Régen is voltak merényletek. Reagan és Kennedy előtt is lőttek le elnököket, még a televízió és rádió előtt. Nehéz megmagyarázni, hogy egy őrült elmének mitől támad őrült ötlete. Egyszerűbb egy filmre hárítani a felelősséget, mint magunkra. És ezt csinálják a szülők. Ezeket a kiadott jelentéseket úgy értelmezhetjük, ahogy akarjuk. Sok film tükrözi a társadalmat, miközben valódi történeteken alapszanak. Ennek a bemutatása talán segíthet, mert tájékoztathatja az embereket arról, hogy mi történhet velük, ha megölnek valakit. De az újságok és a hírközlő média sokkal inkább szenzációhajhász. Korábban is volt erőszak a kaliforniai autópályákon, de most mindenki erről csinál sztorit.

Úgy gondolja, hogy a sajtó a hibás?

A kaliforniai autópályás gyilkosokkal kapcsolatban azt hiszem, az a nagy hiba, hogy az emberek pisztolyokat tartanak a kesztyűtartóban. Ilyenkor, ha van engedélyed, mindig külön kell tartani a lőszert és a lőfegyvert, mert ha érzelmileg fokozottabb állapotba kerülsz, le tudsz higgadni abban az időben, mire előveszed a pisztolyt a kesztyűtartóból, a lőszert meg a csomagtartóból. Ebben az a rossz, hogy az emberek ezáltal azt hiszik, hogy be kellene tiltani a lőfegyvereket.

Ön szerint nem?

A lőfegyverek betiltása nem a helyes módja a probléma megoldásának. Ha betiltjuk a lőfegyvereket, az emberek illegálisan akkor is tartani fogják. Európában mindenhol be van tiltva. Nagyon szigorú fegyvertartási szabályok vannak Olaszországban. A pápát így is meglőtték. Nagyon szigorú fegyvertartási szabályok vannak Németországban. A stricik egymásra lövöldöznek. Svédországban és Hollandiában be vannak tiltva a lőfegyverek, mégis lelőttek politikusokat. Nem tudom, hogy kéne ezt kezelni. Nem vagyok szakértő.

Ennyi erőszakos szerep eljátszása nem volt hatással a személyiségére? Indulatos ember, például?

Nem. Régen könnyebben elveszítettem a fejemet, de rájöttem, hogy nem éri meg. A bosszú sem érdekel. Túl sok időt és energiát emészt fel.

Bár a filmjeiben sok a vér, nincs sok szex. És az ön által játszott karakter ritkán szerelmes. Ez tudatos?

Minden egyes filmemben van egy szerelmem: a lőfegyver. Nem kell mindig nő. Az unalmas. Azt is tudni kell, hogy a legtöbb akciófilmben a nők útban vannak.

- (nevet)

Érdekes aranyszabály. Vannak kivételek?

Ha a történet konkrétan egy nő körül forog, vagy a nő szerepét úgy írják meg, hogy az illeszkedjen a történetbe. De amikor a nőket csaliként bedobják a filmbe – ahogy ez Hollywoodban szokás –, hogy legyen szex, ilyesmiben nem akarok részt venni.

Ez egy elvi álláspont?

Ha egy nő csak jelképesen szerepel egy filmben, abban nem veszek részt. Olyannak kell lennie, mint a Terminátor, ahol a nő a főszereplő s a történet körülötte forog. Akkor tökéletes. Akkor hőst játszik. A Conan is remek példa. És az összes olyan film, amiben a nőnek konkrét célja van. Ha viszont csak csalinak használják a nőket, akkor kurvára nem kérek belőle, mert ne kezeljék őket így.

Egy feminista gondolatmenetet vélek itt felfedezni. A felmérések alapján egyre több nő nézi meg a filmjeit. Mit gondol, miért van ez?

Azt hiszem, ez a sebezhetőségi tényezővel függ össze. Szándékosan játszom így. Először is, sok szempontból tényleg sebezhető vagyok. És azt hiszem, a valós éned átüt a filmben. És szerintem az emberek vevők arra, ha egy karakternek van humorérzéke, különösen ha ő játssza a bikát, a nagy, erős pasast.

Akkor úgy véli, hogy egy gyengédebb, sebezhetőbb férfi benyomását kelti?

Igen, azt hiszem. Persze, ez attól függ. Olyan nincs, hogy gyengéd férfi vagy agresszív férfi – ez a körülményektől függ. Szakmai szempontból sokkal agresszívabb vagyok, mint gyengéd. A sportban inkább vagyok agresszívabb, mint gyengéd, de vannak olyan pillanatok, amikor gyengédnek kell lenned és én ilyenkor az tudok lenni.

Arnold Schwarzenegger,1988
forrás: Getty Images

Ugyanezt a sebezhetőséget sugározta, amikor felhagyott a testépítő sztereotípiájával?

Igen. Azt hiszem, hogy elfogadhatóbbá tettem a sportot, amikor a hetvenes évek közepén népszerűsítettem. Először is, nem mondtam olyan dolgokat, amitől az embereknek elment a kedve. A régi időkben a testépítők arról beszéltek, hogy megesznek naponta két kiló húst és 30 tojást, 12 órát alszanak, nem szexelhetnek stb. Azt mondtam magamban: ”Ki a fasz akar egy ilyen sporttal foglalkozni?” Először is, ez a szöveg nem fedte a valóságot, másodszor pedig, ha embereket akarsz rávenni valamilyen tevékenységre, akkor vonzó módon kell előadnod.

Akkor miről beszélt?

Minden más népszerűsítéséhez hasonlóan szórakoztatóvá kell tenni a dolgot. Beszéltem az étrendről, de azt is mondtam, hogy tortát és fagylaltot is eszem. Azt mondtam, hogy eljárok éjjel mulatozni és élek nemi életet, és csinálom mindazt, amire azt mondják, hogy ne csináld. Azt mondtam, hogy csak annyit kell csinálni, hogy háromszor hetente 45 perctől egy óráig edzünk és így jó formában leszünk.

Gondolja, hogy hozzájárult ahhoz, hogy vonzóbbá és szerethetőbbé tegye az izmos férfiakat?

Igen. Azt hiszem, sokáig azt mondták, hogy a nőket nem érdeklik az erős testalkatú, izmos férfiak. De ez csak duma volt. A valóság egészen más volt. Sem én, sem a barátaim nem éreztük, hogy a nők ne kedvelnének.

A testépítő haverokra gondol?

Senki sem panaszkodott nekem, hogy az izmai miatt ne tudott volna nőt szerezni. Szerintem ez nagyrészt a férfiak féltékenységén múlt, mert nem érezték magukat elég jónak olyanok között, akik jó erőben voltak. Ez a hetvenes években volt, és mára teljesen megváltozott.

A fitneszdivatra gondol?

Most már minden férfi jár valamilyen edzőterembe vagy klubba. Az emberek súlyokkal edzenek. Az ideköltözésem idején még csak 2500 tornaterem volt, mára ebből lett 30–40 000 klub. Ez nagyot változott.

Eredetileg mi volt a célja a testépítéssel?

Azt hiszem, valami különlegeset akartam csinálni, amit senki más nem csinált. A súlyemelés ötlete is nagyon megtetszett, úgyhogy ez volt az egyedüli célom, amikor lementem a sportklubba.

Hány éves volt?

Tizenöt. Az én ötletem volt a klub. Ez Ausztriában volt, és először hoztam egy önálló döntést az életemben, a szüleim nélkül. Nagyon szigorú háztartásban nőttem fel. Apám azt akarta, hogy sikeres futballista legyek, mert abban az időben fociztam is. Ezért erős volt bennem a függetlenség érzése, amikor tagja lettem a testépítő klubnak.

Csúfolták a gyerekek? Feltételezem, a testépítés éppenséggel nem főiskolai sportágnak számított Ausztriában.

Senki sem csúfolt, de sok félreértés volt a testépítéssel kapcsolatban. De ezzel nem volt problémám. Értettem, hogy az embereknek idegen volt ez az új dolog. Most már, persze, nagy sportág lett Ausztriában és mindenki csinálja. Megelőztem a koromat. Amikor megelőzöd a korodat, ellenállásba ütközöl.

De, tudja, az ellenállás nagyon egészséges dolog. Harcossá tesz. Ha mindenhez könnyen hozzájutsz az életben, akkor puhány leszel. Én nehéz körülmények között nőttem fel. Közvetlenül a háborút követő években volt ez – nem volt mit enni és kevés pénzünk volt. Ettől lettem harcos. Ha kényelemben nősz föl, lehet, hogy nehezebb lesz kezelned a komolyabb élethelyzeteket. Úgyhogy ebből a szempontból szerencsés voltam.

arnold schwarzenegger,1988,testépítő,színész,sztár
forrás: Getty Images

Nagyon céltudatos ember hírében áll. Ez a neveltetésével magyarázható?

Részben igen. Anyám és apám nagyon szigorúak voltak és tisztességtudóak – mint mindenki körülöttünk. De örökölhettem is valamit, mert az apám nagyon eltökélt ember volt, egy perfekcionista. De köze lehet ennek a bátyámmal való versengéshez is, aki egy évvel idősebb volt. És lehet mindez együtt. Csak azt tudom, hogy nagyon céltudatos vagyok. Azt tanultam az életben, hogy a fájdalmat és a szenvedést ne úgy fogd fel, mint akadályt. Végig kell csinálni. Haladni kell, meg kell nyerni a csatát, aztán továbblépni. Amikor az emberek azt mondják nekem, ”olyan nehéz lehetett”, ez meg sem fordul a fejemben. Ez csak része az egésznek.

Ha most visszatekint arra az időszakra, élvezte azt a sok évet a súlyemeléssel?

Igen, ez volt a legélvezetesebb dolog, amit csináltam. Fiatalemberként Mr. Ausztria-szintű srácokkal edzettem. Ez nagy ihletet adott. Általában nem kezded el csinálni ilyen magas szinten. Azáltal, hogy edzettem velük és versenyekre jártam, láttam magamat erősödni, izmosodni. Súlyemelő bajnok lettem, és ez nagyon nagy löketet adott.

Mindenkiben van valami, amitől ugyanezt az örömöt érzi. Különböző dolgok kipróbálásával az embereknek meg kell adniuk maguknak a lehetőséget, hogy ezt megtalálják. Egyes emberek sohasem lépnek ki az élet taposómalmából – iskolába járnak, később nyolctól négyig dolgoznak, és aztán új dolgok kipróbálására nem marad idejük, mert fáradtak. Szerencsés voltam, hogy olyasvalamibe kezdtem, amit nagyon élveztem.

Azt mondja, hogy csak a szerencsén múlik?

Nem, dehogy. Nem hagytam abba, szenvedtem és keményen dolgoztam. Sikerélményt és a függetlenség érzetét adta nekem.

A testépítés nem csapatsport. Meg kell méretned magad és meg kell tanulnod bízni önmagadban. Ez mindig fontos volt nekem. Mindig is utáltam segítséget kérni, bár sok segítséget kaptam életem során. Mindenki szorul segítségre, de nekem mindig nehezebb volt kérni a segítséget, mint adni. Mindig is mindent önállóan akartam csinálni. Ez az én dilim.

A testépítők hagyományosan nem csak önmagukra, hanem például vegyi anyagokra is hagyatkoznak. Szedett szteroidokat, amikor versenyzett?

Igen, hogyne.

Ez most nem aggasztja?

Nem, nem aggódom, mert sohasem adagoltam túl magamat. Orvosi felügyelet mellett szedtem egy évben egyszer, hat vagy nyolc héttel a verseny előtt. Mindig körültekintő voltam és mindent ellenőriztem, és sohasem tapasztaltam mellékhatást.

Ma mi a véleménye a szteroidokról? Lehet valaki bajnok nélkülük?

Mindenkinek azt mondom, ne használja ezeket és dolgozzon keményen. Ma a testépítők egészen új csoportja alakult ki, akik csak keményen edzenek, étrend-kiegészítőket, aminosavakat és ilyesmit szednek. Sokan, akik szteroidokat szedtek, már visszavonultak. Mindig túl nagy volt a hangsúly azon, hogy mire képesek a szteroidok. Talán öt százalékot nyerhetsz velük, de egyik napról a másikra nem csinálnak bajnokot belőled.

Akkor miért szedte?

Mert 20 évesen mindenáron bajnok akarsz lenni. Mindent beveszel, amit a többiek is szednek. Megpróbálod megtalálni a legjobb fehérjéket, a legjobb étrend-kiegészítőket. Amikor ebbe az országba jöttem, hallottam a szteroidokról és kipróbáltam. Sajnálom, hogy abban az időben nem voltak drogellenőrzések. Sokkal jobb lett volna. A testépítés az, amit maga a szó jelent: a test egészségesebbé és erősebbé tétele. A drogok pont az ellenkező hatást érik el.

És a többi drog? Azokat kipróbálta?

Soha életemben. Amikor Amerikába jöttem, valaki adott nekem például speedet. Azt mondta, hogy élesebb leszek tőle és fogyok. De veszítettem az izomtónusomból. Olyan volt, mint egy erekció merevség nélkül: félig petyhüdt. Ezt nem szeretem. Azt szeretem, ha maximumra vagyok felpumpálva. A tablettákat eldobtam. Még egy jointot sem szívtak el a jelenlétemben. Nem szívtak fel kokót. Nem használtak semmilyen drogot. Hollywoodban sem forgatáson, sem másutt nem láttam drogokat. Lehet, hogy azért, mert az emberek elég jól ismernek és tudják, hogy nem szeretem az ilyet. Mindig színészek között vagyok. Dolgoztam már velük Mexikóban, dzsungelbéli helyszíneken, ahol azt gondolnád, hogy ott előfordulhatna merő unalomból, de sohasem tapasztaltam.

Ez nyilván a presztízsének a jele egy filmforgatáson. A mostani hatalma nyilván nem egyik napról a másikra alakult ki.

Nagy fokú előítéletet tapasztaltam. Hollywoodban sok oka lehetett annak, hogy ne boldoguljak: az akcentusom, a fizikumom és a hosszú nevem. Így aztán nagyon nehéz volt addig, amíg rájöttem, hogy ezen a szinten nem tudod felvenni a versenyt. Meg kell csinálnod magad úgy, hogy olyan pozícióba kerülj, hogy más ne tudjon veled versenyre kelni. Egyszerűen megfordítod a játszmát. Ezt csinálják a fekete színészek, mint Bill Cosby és Eddie Murphy. Olyasvalamit hoztak létre, ami mások által érinthetetlen – senki sem tud azzal konkurálni. A stúdiók már nem tudják azt megcsinálni, amit Marilyn Monroe-val, Jayne Mansfielddel és más lányokkal csináltak régen. ”Ha az egyiket nem tudjuk megszerezni, megszerezzük a másikat. Ez szőke, nagy dudákkal, jó segge van és jó teste...” Ha valaki nem vállalta a forgatókönyvet, valaki mást hoztak a helyére. Erről szól a The Jayne Mansfield Story: ez egy tévés produkció, amiben szerepeltem.

- (Schwarzenegger Mansfield férjét, Mickey Hargitayt játssza, aki testépítő volt.)

Tanult valamit a hatalomról a The Jayne Mansfield Storyban?

Azt tanultam meg, hogy olyan területen kell bizonyítanod, ahol rajtad kívül nincs más. Ezután ki kell tűznöd egy célt, fel kell építened magad. Míg a birodalmuk működik tovább, addig te lassan felépíted a kis erődödet anélkül, hogy észrevennék. Aztán hirtelen már túl késő, hogy bármit is tegyenek. És nekik kell hozzád jönniük, mert te rendelkezel azzal, ami nekik kell, mert stabil vagy és a filmjeid mindig hoznak pénzt a producernek vagy a stúdiónak.

De ez a stabilitás nem vezethet egy ördögi körhöz, ahol mindig ugyanolyan típusú filmeket gyártanak?

Úgy érzem, hogy jelenleg szeretek akciós kalandfilmekre specializálódni. Tudom, hogy sokan azt mondják, ”nem akarom, hogy beskatulyázzanak”, de ez hülyeség. Mindenkit beskatulyáznak. Ha egy fekete férfit keresnek egy filmhez, függetlenül attól, hogy milyen fantasztikus színész vagy, ha fehér vagy, nem kérnek fel a szerepre. Akkor sem, ha Dustin Hoffman vagy. Ha pedig átlagos kinézetű színészt keresnek a Kramer kontra Kramerhez, nem fogják szerződtetni a Sylvester Stallonét vagy engem, mert nem átlagos a külsőnk.

És mi a véleménye a saját színészi alakításairól? Sok kritikus ”darabosnak” ítéli őket. Sohasem érzi azt, hogy egy kicsit több érzelmet is kimutathatna?

Nem mondom magamban, hogy: ”Hú, bárcsak kimutathatnám az érzelmeimet.” Azt hiszem, hogy a The Jayne Mansfield Story sok szempontból nagyon emocionális film volt. A Maradj éhen! című filmben is sok érzelem volt, és a Kommandóban is. De igaza van. Nem mindig tudod kimutatni az érzelmeidet olyan akciófilmekben, melyekben te akciózol. Azt hiszem, a legtöbb néző ezt el tudja fogadni. Szeretnének néha elszakadni az érzelmeiktől és azt csinálni, amit akarnak, elpusztítani azt, amit el akarnak pusztítani. Ezért mennek el megnézni az ilyen filmeket. Ez egy fantáziavilág. Olyasmit csinálok a filmvásznon, amit mindenki csinálni akar. Mindenkiben megfordul, hogy: ”Bosszant a főnököm. Bárcsak kicsinálhatnám. Bárcsak lehetnék hidegvérű és békén hagyna a lelkiismeretem.” Amikor az emberek megnézik a filmjeimet, tudat alatt azt hiszik, hogy ők intézik el könnyedén a helyzeteket, vágnak vissza és állnak bosszút. Tehát ezekben a helyzetekben nem akarsz túl sok érzelmet kimutatni. És a producerek azért is szerződtetnek, mert nem átlagos a külsőm. Ha hősies dolgokat viszel véghez filmekben, nem nézhetsz ki úgy, mint egy nyeszlett patkány. A szerephez illően kell kinézned és ezáltal beskatulyáznak.

Mindezt – a filmkarriert, a hírnevet – eredetileg kitűzte célul?

Nem. Amikor fiatal voltam, pont azt akartam csinálni, amit az apám – a katonaságnál vagy rendőrségnél, csendőrségnél szolgálni. Gyerekként mindig az apám egyenruhájában szaladgáltam. Fel kellett állnom egy székre, mert a kabát a földet súrolta. Magamra húztam a kalapot és mindent, ami az egyenruhához tartozott. Ez volt az első álmom.

arnold schwarzenegger,the running man,a menekülő ember,film,filmsztár
forrás: Getty Images
A menekülő ember című filmben

Volt egy bátyja, aki meghalt.

Igen, egy autóbalesetben, 1971-ben, amikor ő 24 éves volt, én meg 23. A mai napig sokszor jut eszembe. Most áthozatom Amerikába a fiát, Patrickot. Ő most 19 éves és most érettségizett. Amerikában szeretne üzleti tanulmányokat folytatni.

Közel állt a bátyjához?

Igen. Az egész család összetartott, bár nyilvánvalóan versengés is volt a sportban és az iskolában, és más vonatkozásban is. Mindig volt versengés közöttünk, mert korban nagyon közel álltunk. Biztos vagyok abban, hogy részben ez motivált.

Melyikük volt a kedvenc a családban?

Úgy emlékszem, hogy gyerekként napi szinten kiborulsz, mert úgy érzed, hogy nincs igazság. Bármit akarsz csinálni, azt hallod, hogy: ”Nem, nem lehet.” De a bátyám azt mesélte, hogy ugyanezen ment keresztül. Neki is mondták, hogy nem, meg nekem is, de néha... úgy éreztem, hogy neki több igent mondtak, nekem meg több nemet. De aztán a bátyám azt mondta nekem: ”Mázlista vagy, hogy téged jobban kedvelnek.” Anyám most azt mondja, hogy mindig igyekeztek velünk egyenlően bánni.

Az apja nagy hatással volt magára?

Igen, nagyobbal, mint gondoltam volna. Nagyon sok időt töltöttünk együtt. Olyan korban nőttem fel, amikor a családi kötelék nagyon erős volt. Együtt vacsoráztunk, reggeliztünk és ebédeltünk, ezért sokkal inkább a szülők mintáját követtük, mint a külső világét. Manapság a nők dolgoznak és a gyereket egy dadusra vagy az iskolára bízzák, és a gyerek ezeknek a terméke lesz. Ezért van ma felbomlóban a család – a gyerekek érzelmileg nem kötődnek szorosan a szülőkhöz, mert nem töltenek elég időt együtt. Apám zenész volt. Próbált engem rávenni a klasszikus zenére, ami engem egyáltalán nem érdekelt. Érdekelte őt a kultúra, ami nem szokatlan dolog Ausztriában. Apámnak volt egy szokása, hogy minden vasárnap csinálni kellett valamit – kirándulni vagy a városba menni, épületeket nézni, színházba menni, vagy a fellépését hallgatni a rendőrségi zenekarban. Másnap erről természetesen írnunk kellett egy beszámolót, amit átadtunk apámnak. Körülbelül tíz oldalt írtunk. Ehhez ragaszkodott. Ezt az írást kijavította, telejelölte egy piros ceruzával. ”Ennek a mondatnak nincs értelme. Ez a mondat nem igaz – nem jártunk ott. Nem láttuk ezt a kiállítást. Ez egy helyesírási hiba: írd le ötvenszer ezt a szót.”

- (nevet)

Ez felnőtt korában is így maradt?

Emlékszem, amikor 19 évesen Münchenben voltam, leveleket írtam apámnak és ő azt kérdezte: ”Miért írsz ilyen nagy betűkkel? Nem akarsz ennél többet írni?” Erre én azt válaszoltam, hogy: ”Nem, ilyen a kézírásom.” Úgyhogy ez mindig így volt – helyesírási hibákat javított, nyelvtant és ilyesmiket. Ő ilyen volt.

- (nevet)

Az ilyen tapasztalatokat a maga javára fordította a későbbiek során?

Természetesen. Az történik ilyenkor, hogy először elásod. Jó mélyre teszed a fejedben és egyszerűen nem veszel róla tudomást. Úgy gondoltam, hogy apámnak semmiben sem volt igaza, aztán 25–30 évesen visszaemlékezel és azt mondod: ”Basszus, ez hihetetlen! Minden, amit most szeretek csinálni, apám erről régen azt mondta, hogy meg kell tanulnom!” Úgyhogy ez egyszer a felszínre tör.

Valaki azt mondta, hogy neki szembeötlő volt, hogy mindig tanulni akart és magába szívni új dolgokat.

Ez igaz. Ez a tudásszomj része. Tanulni akarsz. Folyamatosan tanulni. Ez az, amit a barátaimnak próbálok megtanítani, akikkel általában együtt vagyok. Ne pazarold az időt. Ha akarsz valamit csinálni, tanulj róla, olvass, csináld meg. Még a bodybuildinges időszakomban is utáltam csak úgy elnyúlni a padon, a napon. Legalább vegyünk a kezünkbe egy könyvet és olvassunk. Volt egy professzorom az iskolában, aki azt mondta: ”Az időpocsékolás helyett olvassatok 15–20 percet naponta valamiről, ami nagyon érdekel titeket. Az év végére szakértők lesztek belőle.”

Két dolgot állít: egyrészt ellenezte apja túlzott szigorát, másrészt azt a saját javára fordította.

Természetesen. Tudnia kell, hogy nehéz körülmények között nőttem fel. Két évvel a második világháború után születtem. Ausztriában nem volt mit enni. Anyámat elkísértük különböző farmokra, hogy legyen elég ételünk, cukor és ilyesmi. Szüleimtől menedéket és szeretetet kaptam, de azonkívül semmit. Nem volt tévékészülék a házunkban, amiben felnőttem. Nem volt telefonunk, és a mai értelemben vett fürdőszobánk sem.

El akart jönni onnan, amilyen gyorsan csak lehet?

Ez egy nagyon kicsi világ volt és nekem nagy terveim, céljaim voltak. Nem tudom, honnan. Csak voltak. Sokat álmodoztam arról, hogy mi mindenné válhat az ember az életben és én ezeket az álmokat meg akartam valósítani, nem csak ábrándozni róluk. Megvalósítottam őket. Míg a barátaim arról álmodoztak, hogy állami állásuk legyen és nyugdíjuk, és ilyesmikről zagyváltak, én nagy terveket szövögettem.

Ugyanakkor elég nagy házban éltünk. Jó volt ott felnőni. Apámat érdekelték a művészetek és az antikvitások. Gyerekként nem érdekeltek ezek a dolgok. Semmi sem érdekelt, ami elterjedt volt Európában. Amikor idejöttem, akkor megfordult a dolog. Úgyhogy megtanultam értékelni azt, amit apámtól tanultam. Most már elkezdtem festeni is.

Mikor halt meg az édesapja?

1972 decemberében. Amerikában voltam, kórházban egy lábsérüléssel. Nem tudtam elmenni a temetésre, mert kórházban voltam. Sajnáltam, mert tudtam, hogy mennyi mindent köszönhetek neki. Amikor a szüleid nevelnek valamire, akkor az nekik nagy erőfeszítés. Lehetőséged van arra, hogy megháláld nekik, hogy érezzék azt, hogy volt értelme az erőfeszítésnek. Aztán elszakadnak a szálak. Apám látta a fejlődésemet, hogy a sportban haladtam előre és konyítottam az üzlethez, de nem látta az egész képet. A halál sohasem jön jókor.

Anyám szintén nagyon fontos szerepet játszik az életemben. Minden évben átjön hozzám Amerikába két hónapra; gyakran együtt karácsonyozunk és szilveszterezünk. A filmjeim forgatására is általában eljön.

Ő mit gondol a pörgős életmódjáról?

Szerinte munkamániás vagyok, mindig csinálok valamit. Nem szabad elfelejteni, hogy Grazból származik, amely egy osztrák kisváros, ahol az emberek elüldögélnek egyetlen csésze kávéval és beszélgetnek két órán át. Amikor meglátogat a kaliforniai házamban, reggel nyolckor felkel, amikor éppen hazaérek az edzésről, és megkérdezi tőlem, hogy: ”Miért ilyen korán? Miért nem eszel valamit előtte?” Azt válaszolom: ”Nem, a reggeli előtt kell edzeni.” Mire ő megkérdezi, hogy: ”Ez egészséges?”

Aztán elkezd csörögni a telefon, megreggelizem és üzleti ügyeket intézek. Aztán elmegyek az irodába, később hazajövök és edzek. Vendégeket fogadok. Ha van egy szabad órám, otthon teniszezem valamelyik pályán. Vagy a parkba megyek lovagolni, esetleg motorozom egyet. Mindig van mit csinálni. Anyám aggódik, hogy túl sok mindent csinálok, de egy nagyon büszke osztrák anya.

Mintha a politikus szólna önből. Gondolt már a politikai karrierre? Ez a téma nyilván felmerül a feleségének a rokonsága révén.

Nem érdekel. Félreértés ne essék, szeretem a politikát. Rendkívül fontos az ország jövőjének az alakításában részt venni. De szeretem a munkámat és a viszonylagos szabadságot. Ha politikával foglalkozol, akkor közszolga leszel és tiszta lappal kell indulnod.

Nem akarna tiszta lappal indulni?

Nekem nincs ezzel gondom. Nem élek olyan életet, ami visszaüthetne. Nem hiszek az adócsalásban vagy a titkos cégalapításokban, hogy megkerüljük az adóhatóságot. Erkölcsi alapelvek alapján gondolom ezt és nem azért, mert aggódom a közvéleményen. Bár csodálom a politikai pályát választó embereket, nem tudom elképzelni, hogy vállaljam a kapcsolódó kockázatokat és áldozatokat.

Ettől még a kérdés időről időre felvetődik. Néha megkérdezik tőlem, hogy indulnék-e politikai pályán. Ahogy említettem, nincs meg az akarat hozzá. És rossz az időzítés. Semmit sem akarok befejezetlenül hagyni. Nem akarnám most félbehagyni az üzletemet és még nem értem el az összes színészi célomat.

Van, amit nagyon gyorsan megtanulsz a sportban: végre kell hajtani a mozdulatsort. A súlyemelésben mindig arra kell figyelni, hogy ne szakítsuk meg a mozdulatsort. Ugyanez vonatkozik a karrierekre. A színészeten kívül nagyon sok mindent lehet még csinálni a szórakoztatóiparban. Van a rendezés és a produkciós tevékenység. Sok kihívást el tudsz vállalni, és amíg nem tölt el a jóllakottság érzése és hogy elkészültél, semmi okod nincs arra, hogy mást csinálj.

Amikor a színészi pálya csúcsáról beszél, akkor az Oscarra gondol?

Az Oscar csak egy módja az önmegvalósításnak.

Hogy lehet még?

Lehetsz az a színész, aki a legtöbb pénzt keresi a stúdiónak. Vagy aki a legnagyobb fizetést kapja. Vagy akinek a legmagasabb a tulajdoni hányada a filmben, mint például Clint Eastwood. Neki nem átlagos szerződése van. Ő világszerte a filmipar és a jegyeladások vitathatatlan királya.

arnold schwarzenegger,raw deal,piszkos alku,filmsztár
forrás: Getty Images
A Piszkos alku című filmben

Megfeledkezik barátjáról, az akciófilmes mágnásról, Sylvester Stallonéról? Nem ő a legjobban fizetett színész?

Először is, ezt nem tudom. Másodszor pedig nem a barátom.

Miért nem?

Valami zavar benne. Megpróbálok minden emberileg lehetséges erőfeszítést megtenni, hogy kedves legyek felé, de nem értékeli. Bármit is csinál, nem jól sül el. Mondok egy példát. Nem olyan régen együtt reggeliztünk, mert ugyanannak a társaságnak csinálunk filmeket. Arról beszéltünk, hogy nem akadályozzuk egymást és hogy mikor kerüljenek a filmek a mozikba. Teljesen normális beszélgetést folytattunk mindenféle témáról, azt mondta: ”Tagja kell hogy légy az új klubomnak.” ”Milyen klubnak?” – kérdeztem. Azt mondta: ”A klubnak csak férfi tagjai lesznek, nők nem lehetnek tagok. Mint a régi időkben. Csak férfiak. Leülünk, szivarozgatunk és pipázunk, és jól elleszünk.” Azt mondtam, hogy ez nagyon rossz ötlet. Olyan érzékeny időkben élünk, amikor a nők küzdenek az egyenjogúságért. Elmondtam neki, hogy sok mindennel nem értek egyet, amiről a nők beszélnek, de egy ilyen klub sértene minden értelmes nőt ebben az országban. Azt mondtam, hogy ne csinálja meg. ”Ha csak férfitársaságot akarsz, hívd át őket az otthonodba. Én is ezt csinálom.”

A Forbes magazin szerint 1987-ben a jövedelme megközelítette a 18 millió dollárt. Mondana néhány szót...

Inkább nem.

Melyik területen keresi a legtöbb pénzt?

Több dologról együttesen van itt szó: filmek, ingatlanok és egyéb befektetések. Szeretek filmeket csinálni, mert magas a fizetés és tudod előre, hogy mit csinálj a pénzzel, például befektetéseket csinálsz. Így örömmel fizetem be a jövedelemadót. Tudom, hogy a befektetéseimen keresztül megtérülnek az államnak fizetett összegek. Szeretek adózni ebben az országban, mert vagyonokat lehet keresni jó befektetésekkel.

Mennyit keres egy filmmel? Úgy hallottuk, hogy körülbelül 3 millió dollárt keresett a Ragadozóval.

Nem szeretek a pénzügyi részéről beszélni. Ettől nem adsz el több jegyet és csak iriggyé teszed az embereket. Túl sok ember nem keres ennyit, akkor meg minek a másik képébe kenni? Mindenesetre nem tudok fizetésről beszélni, mert évek óta éves szinten megduplázódott a fizetésem. Ilyen értelemben nincs fizetésem. Egyes színészek esetében mondhatod, hogy ”ő 5 millió dollárt keres”, vagy ”ő meg 3 millió dollárt keres, mert annyit kapott a legutóbbi hat filmért”. Ez fix összeg. Az én esetemben ez más, mert felfelé ível a pályám. Ha – például – az egyik évben 1,5 millió dollárt kapok, akkor a következőben 3 milliót, az azt követő évben meg 6 millió dollárt.

A produkciós társaságán keresztül is van részesedése?

Igen. Ezért nem tudnám pontosan megmondani, hogy mennyit keresek. Tételezzük fel, hogy a legutóbbi filmemért kaptam 6 millió dollárt. Aztán megkeres a Fox egy 8 millió dolláros ajánlattal. Keith Barish, aki a Menekülő embert csinálta, aztán felajánl 50 millió dollárt öt filmre.

Elfogadta?

Nem, nem fogom.

Miért?

Mert nem ezen múlik. Maga a projekt a legfontosabb. Ha jó a projekt, akkor mindenki megkeres a pénzzel. A Fox azt szeretné, ha csinálnánk még egy Kommandót, még egy Ragadozót és egy börtönös filmet.

Kényelmes helyzetben van: az összes stúdió filmet szeretne magával. Dől a pénz.

Hihetetlen összegeket lehet keresni a filmiparban. A Ragadozó esetében a Fox 60–70 millió dollár nyereséget realizált.

Amikor Ausztriából idejött, honnan voltak ismeretei a befektetésekről?

Amikor először jöttem Amerikába, képzéseken vettem részt. Nem volt diákvízumom, ezért csak két tárgyat tanulhattam egy iskolában. Ez azt jelentette, hogy közgazdaságtant tanultam a UCLA egyetem esti tagozatán és általános tantárgyakat tanultam a Santa Monica City College főiskolán. Művészeti kurzusokra jártam a West Los Angeles College főiskolán. Sok helyen tanultam. Aztán végül elvégeztem egy kutatási programot a szellemi fogyatékosok sporttevékenységéről a Wisconsin Egyetemen. Ott benyújtottam az összes kreditemet és már csak tíz kredit kellett a diplomához. Összesen hat évig tanultam. Ez a tudásszomjam része.

És segített abban, hogy okos üzletemberré váljon.

Igen, de az üzlethez érzék is kell. Ezzel vagy születsz, vagy ebben nősz föl. Aztán ha érdekel az üzlet, akkor meg akarod tanulni, érdeklődsz és megismered a működését, és alkalmazod a gyakorlatban.

Van részvény- és ingatlan-tanácsadója?

Nincs konkrét személy, de vannak körülöttem olyanok, akik tanácsot adnak. Sokat olvasok a témáról. És hallok is dolgokat. A westwoodi Regency Club tagja vagyok, amely egy nagyon konzervatív üzleti klub.

Üzletemberként vagy előadóművészként tartják számon?

Ez nem előadóművészeknek való hely. Itt olyan emberekkel találkozhatok, akik ingatlanokkal és üzlettel foglalkoznak. Tőzsdés emberekkel is beszélek. Információkat kapsz új társaságokról és vételi ajánlatokról. Olyan emberek tevékenységét is figyelemmel kísérem, mint Donald Trump és Marvin Davis, akiknek pozitív üzleti előéletük van. Ha figyeled a lépéseiket, abból tanulhatsz.

És a testépítő vállalkozása? Nagyon jövedelmező?

Csomagküldő vállalkozást működtetünk, amely pólókat és szuvenír tárgyakat kínál srácoknak. Súlyemelő övek engem ábrázoló képpel, atléták, sporttáskák – ilyesmi. De úgy vannak árazva, hogy a fiatal srácok meg tudják fizetni. Sohasem volt cél a nagy nyereség, inkább az iroda fenntartását szolgálja.

Figyelemmel kíséri a politikai fejleményeket, hogy tudjon a változásokról?

Hogyne. Az iráni válság idején előre láttam az eseményeket és még időben léptem. Amikor a sah még hatalmon volt, az irániak Los Angeles-i ingatlanokba fektettek. Ez nagyon nagy lendületet adott az ingatlanpiacnak. Amikor Khomeini került hatalomra, ennek véget vetett. Ezenfelül javaslatot fogadtak el az ingatlanok szabályozására. Rövid idő alatt egy 1 millió dollárt érő épület már csak 750 ezer dollárt ért. Amikor egy demokrata adminisztráció van hivatalban, mi az ingatlanszektorban több pénzt keresünk. Az ingatlanok értéke az inflációval mozog. Carter elnöksége alatt ingatlanokkal lehetett a legtöbb pénzt keresni.

Akkor ebben a tekintetben nem lehet túl elégedett Reagannel.

Hosszú távon Reagan több jót tett az országgal. Önzetlenebb szemszögből kell nézni a dolgot és azt kérdezni: ”Akarok-e most egy nagyot kaszálni, vagy inkább stabil gazdaságot szeretnék magunknak és a következő generációnak?” Nekem Reagan volt a mennyország.

Ezt a véleményt hogyan fogadják a feleségének a rokonai, a Kennedyk?

Tudják, hogy én honnan származom és én is tudom, ők honnan származnak. Tudnia kell, hogy az én helyzetem egészen más, mert például Sargent Shriverhez képest én nem igazán vagyok tagja a családnak. Ő közvetlenül dolgozott a családdal és munkakapcsolata volt Kennedy elnökkel. Az én üzleti tevékenységem – függetlenül attól, hogy az ingatlanokhoz, a szórakoztatóiparhoz vagy valami máshoz kapcsolódik – sokkal távolabb áll a családtól.

Akkor nem érzi, hogy együtt kellene élnie, vagy meg kéne magyaráznia a Kennedyket övező misztikumot?

Mivel elég jól ismerem a családot, azt mondanám, hogy a közvélemény javarészt nem érti őket. Ez az egész dinasztiázás és a többi, amit az emberek nekik tulajdonítanak – ebből semmi sem igaz. Egyszerűen nagyon életteli, energikus emberek, mert így nőttek fel.

Csodálja Kennedyt?

Viccel? Imádtam Jack Kennedyt. A két párt legjobb adottságait kombinálta. Demokrata volt, aki republikánus módjára csinált dolgokat. Robert
McNamarát – aki egy autógyártó vállalat vezetője volt – bízta meg azzal, hogy irányítsa az állam gazdasági ügyeit.

Mi a véleménye a Kennedyk új generációjáról?

Nehéz megítélni, hogy ki lesz a legsikeresebb. Maria és a fivérei mindenképpen azok lesznek. A legfiatalabb fiútestvérnek nagy személyisége van. Caroline Kennedy nagyon ambiciózus. Ő most jogot tanul, és nem csinálná végig azt a tortúrát, ha nem lenne ambiciózus. Klassz lány. Jackie szerencsés, hogy két ilyen gyereke van. Minden dicséretet megérdemel, mert erre nevelte őket. Bobby Kennedy Jr. és fivére nagyon jó emberek. Politikai ambícióik vannak, és Emilynek is (Bobby Jr. felesége). Ő nagyon okos. A Smith és Lawford gyerekeket egyáltalán nem ismerem, úgyhogy mesélni sem tudok róluk.

De összességében úgy véli, hogy a felesége családja nem változtatott politikai nézetein?

Túl erős vagyok. Nem lehet engem megváltoztatni. A politikai nézeteim 18 éves korom óta ugyanazok. Amikor ebbe az országba jöttem, a mennyországban éreztem magam, mert Richard Nixon volt az elnök és Reagan volt Kalifornia kormányzója. Azt mondtam: ”Ez nagyszerű. Ezt nekem találták ki.”

arnold schwarzenegger,testépítő,színész
forrás: Getty Images

És mi a véleménye a nők jogairól? A felesége is neves a munkája révén. Ez problémás lehet valakinek, aki osztja az ön régimódi nézeteit?

Amikor először jöttem ebbe az országba, úgy terveztem, hogy megnősülök és a feleségem majd gondoskodik rólam, főz rám, és rendben tartja a háztartást, mint az anyám. Ezt a mintát ismertem és nálunk otthon jól működött, ezért pontosan ilyenre terveztem.

Mitől változott meg a véleménye?

Itt éltem, itt jártam iskolába és új nézetekkel kerültem kapcsolatba. A testépítésben láttam nőket, akik szerettek volna részt venni ebben a sportágban, de másodrangú emberként kezelték őket. Úgy éreztem, hogy ez nagyon igazságtalan. Ezért a hetvenes évek közepén tettem azért, hogy a nők is részt vehessenek a testépítésben, bár nem lelkendezem a nagy muszklis nőkért. De méltányolom a szándékukat. A sport mindenkié – nem csak a férfiak vagy nők kizárólagossága. Megtanultam más szemmel nézni a nőket. Ez hosszú folyamat volt. Azután, hogy minden lány hímsoviniszta disznónak nevezett, mára megértettem a nők küzdelmét.

A házassága Mariával segített?

Természetesen. Ő egy férfi szakmában próbál helytállni és látom, hogy milyen nehéz. Az én életem is gazdagodik ezáltal.

Említette, hogy nagy az egója. Sohasem irigyli Mariát, mert iránta is nagy a média érdeklődése?

Egyáltalán nem. Minden úgy jó, ahogy van. Nem mindig szeretnék azonban Mariával pózolni egy címlapfotóhoz, mert tudom, hogy aztán a szerkesztő szeretne egy ”Arnold és Maria” sztorit csinálni ahelyett, hogy promóciót kapna a film. De ez nem a Mariával szembeni irigység. Ha helyettem őt akarják a címlapon – nagyszerű, örülök neki. De nem akarok részt venni ebben a Kennedyk körüli cirkuszban, mert az valami egészen más.

Azt mondta valahol, hogy Mariának nem engedi, hogy nadrágot viseljen. Hogy is van ez?

Utálom a nadrágot. Ezt az apámtól örököltem. Gyűlölte a nadrágot és anyám otthon sohasem viselhette. Egy másik korról beszélünk, amikor a férfi sokkal inkább a ház ura volt. De a véleményem nem változott, és sem anyám, sem pedig Maria nem mutatkozhat velem nadrágban.

Elvárja, hogy a nők az életében ruhát és szoknyát viseljenek?

Bizony. Bár néha látok modelleket nadrágban, és jól néznek ki. Szexis, amikor táncolnak és ilyesmi. De általában ragaszkodom a régimódi stílushoz. Egy ruha a másik nemet képviseli. Nőiesebb és szexisebb. Vannak helyzetek, amikor elfogadom, ha egy nő nadrágot szeretne viselni. Egy légiutas-kísérő nem szeretné, ha felkukucskálnának a ruhája alá. Higgye el, Maria sohasem viselne nadrágot.

Miért nem?

Mert tudja, hogy jobban mutat ruhában. Maria arca, haja, szeme, szája és teste nemes külsőt ad neki. Olyan, mint egy királynő. Én meg nem szeretnék királynőt nadrágban látni. Maria remekül néz ki nagyon erős színekben, mert erős vonásai vannak és sötét haja – az öltözetének ezt ellensúlyoznia kell. Neki a királykék és piros, vagy a fekete és fehér áll jól; a földszerű színeket el kell kerülnie.

Házasságkötésük előtt már tíz éve ismerte Mariát. Miért várt ennyi ideig?

Azon a napon, amikor megismertem, tudtam, hogy egy nagyon különleges nő, de a kapcsolatunk nagyon lassan alakult. Visszatekintve elmondhatom, hogy minden évben, amióta ismerem, jobban szeretem. A házassághoz való elköteleződés azonban nem olyan, mint egy üzleti tranzakció, ami ha nem jön össze, el lehet menni a bíróságra. Ezért nem nősültem meg 25, 30, 35 évesen. Jól döntöttem, hogy várok, mert nem álltam készen. Harminckilenc évesen jött el az idő. Tudtam, hogy Maria a hozzám való nő; ő lett életem és boldogságom legértékesebb része.

A házasságuk előtt külön éltek egymástól. Miért?

Jobb volt így. Maria Amerika első számú katolikus családjából származik, és ez nem lett volna helyes. Nem akartam, hogy azt írják róla, hogy bűnben él. Önzetlenül álltam a dologhoz. Én is katolikus vagyok, de ezek a dolgok nem érdekelnek. Viszont minden tekintetben tisztelem a családot és nem akartam ártani a hírnevüknek.

Finoman szólva is a származásuk eltér. Ez okoz problémát?

Ez mindig nagy előny volt nekünk. Mariának nagyon jó humorérzéke van és jókat nevet azon, hogy perfekcionista vagyok. Amint leveszem a pulóveremet, fel akarom akasztani. A tiszta ruháimat elpakolom a megfelelő helyre. Nagy rend van körülöttem, és mivel sokáig agglegényként éltem, rám ragadtak bizonyos szokások. Anyám tisztaságmániás volt. A ruhaneműk és az ingóságaim iránti lelkesedésem is nagyobb, mint Maria esetében, mert sohasem volt semmim. Ha volt is valamim, azt rendben kellett tartanom. Például, ha focilabdát dobálgatunk, akkor egy ötdolláros melegítőt veszek magamra. Ilyenkor a fűre esünk és hempergünk. Mariát nem zavarja, ha egy kasmírpulóverben hempereg a fűben. Csodálom, hogy egy 400 dolláros kasmírpulóverben gondtalanul tud izzadni, focilabdát dobálgatni vagy teniszezni. Én nem tudnék. Ez persze a neveltetésemmel függ össze. Ausztriában a selyem, a kasmír ismeretlen volt.

Szóval Amerika első számú macsója a kasmíron aggódik. Igaz, hogy Maria a gombjait önnel varratja fel?

Már nem kér meg rá, hanem valaki mással felvarratja. De tudja, hogy imádom a házimunkát. Szerettem kimosni a saját szennyes ruhámat, főzni magamra, és kiporszívózni a lakást. Igazán élveztem. Amikor otthon megvacsoráztunk, lepakolok az asztalról és leöblítem az edényeket. Mivel sokáig éltem egyedül, tudom, hogy ha a mosogatóban hagyod az edényeket, ragacsosak lesznek és másnap nehéz elmosni.

Sohasem gondoltuk volna, hogy ennyire él-hal a házimunkáért.

Látniuk kéne engem inget vasalni!

Nos, ön minden tekintetben megvalósította a nagy amerikai sikertörténetet. Annyi pénze van, hogy számolni se tudja, gyönyörű nőt vett feleségül Amerika egyik legprominensebb családjából, a karrierje csúcson van. Miről álmodozik most?

Csak a jövőmmel kapcsolatban vannak álmaim. Inkább ábrándozom. Nagyon erős a vizualizálási képességem. Amikor edzettem, láttam magam előtt a testemet, ahogy ki kellene néznie, és aszerint végeztem a gyakorlatokat. Sokan ennek a képességnek tulajdonították a sok győzelmemet a versenyeken.

Ez nem egy tudatos tevékenység. Nem azt kérdezem magamtól, hogy: ”Nézzük csak, hol is szeretnék tartani tíz év múlva?” Képek jönnek elő, mint a filmekben. Ezek a vizualizált dolgok jönnek valahonnan, aztán utánuk járok. Előfordul, hogy látok valamit, egy jó ötletet, és beleásom magamat. Lehet, hogy a vízióim nagyobb mértékben befolyásolnak, mint a tudatos döntéseim.

De a gyakorlati oldala a pénzzel van elfoglalva, hogy minél több nyereséget érjen el.

Nem, a pénz semmit sem jelent nekem. Amikor a pénzre gondolok, annyi kell belőle, hogy jól érezzem magam. A szórakozás a legfontosabb dolog. Örömöt akarok érezni. Jól akarom érezni magam. Teniszezni, hegyet mászni, vadvizeken evezni és síelni akarok. Élvezni akarom az életemet.

Az interjú a Playboy "Legendás beszélgetések" interjúkötetében jelent meg.

Tovább olvasok
Heti trendi eyecandy

A hét legjobb női ismét összegyűltek!

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. Így most 995 Ft helyett lapszámonként csak 495 Ft! Egyéves elofizetés(10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. 995 Ft helyett lapszámonként 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem