Éretlenek

éretlenek,fórum,playboy cikk,szabó zoltán,szabóz,érettségi,emlékek,politika
Forrás: Részlet az "Éretlenek" című mozifilmből
Előfizetek

Az érettségi csupán egy színjáték volt, ahol úgy tettünk, mintha minden egyetlen napon dőlne el.

Iszonyatosan viszketett a Magyar Királyok Névsora a zoknimban, mégsem vakarhattam meg a lábszáram, mert akkor minden bizonnyal kihullott volna József Attila vázlatos életrajza az ingem ujjából, sőt tulajdonképpen egyetlen rossz mozdulat elég lett volna, hogy a vizsgabiztos észrevegye a francia-magyar zsebszótárt, amit a zakóm belső zsebébe tömködtem. Az utolsó percben még megpróbáltam a nadrágomba rejteni egy történelmi atlaszt is, de végül beláttam, hogy úgysem tudnám elővenni a vaktérkép kitöltésekor, viszont ehhez képest roppant kényelmetlen.

Persze ezekre a segédeszközökre tulajdonképpen nem is volt szükségem, hiszen történelemből az őskort húztam, balról a harmadik tétel, ahogy a tanár még reggel megsúgta („Na, remélem, számolni azért még tudnak. Egy, kettő, három!”), a magyar téma kiválasztásakor sokat segített, hogy a vizsgabiztos úgymond mellékesen megjegyezte, hogy időrendben sorakoznak a cetlik, franciából pedig véletlenül az előre begyakorolt „Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek?” témakört kaptam, ráadásul a tanárnő végig egy mondattal előttem járva szavalta a szöveget.

Az érettségi csupán egy színjáték volt, ahol úgy tettünk, mintha minden egyetlen napon dőlne el, kiöltöztünk és megizzadtunk a rend kedvéért, sőt talán el is hittük, hogy Petőfi Sándor feleségének lánykori neve megváltoztathatja a sorsunk, hogy egyetlen húzáson múlik, hogy sztárügyvédek vagy éppen vízvezeték-szerelők leszünk.

Én ráadásul két és fél percig meg voltam győződve arról, hogy tényleg megváltozott valami. Ahogy kezemben a műbőr kötésű okmánnyal lefelé futottam a lépcsőn, és éppen a nyakkendőt próbáltam lefejteni (nyolcvanöt százalék polyester) a nyakamról, úgy éreztem, hogy ezentúl én is a luxusautókat, külföldi utazásokat, öröklakást vagy éppen high-end hangfalakat forgalmazó cégek célcsoportjának tagja lettem, hogy ezentúl majd nem kérik el a személyim a szórakozóhelyek biztonsági őrei, hogy előre köszönnek a pincérek és magáznak majd a BKV-ellenőrök. Aztán jött az iskola portása, és rám szólt, hogy viselkedjek már („A kurva életbe, úgy nyakon váglak, hogy összetaknyozod a nyakkendőd!”), igazítsam meg az ingem és ne futkározzak a lépcsőn.

Persze később, csendben, szinte észrevétlenül azért mindanynyian húztunk újabb tételeket, újból és újból leérettségiztünk. Amikor először vásároltunk egyedül öblítőt, hogy kipróbáljuk az új mosógépünk, amikor először főztünk rántottát magunknak, majd narancsos kacsát másnak, amikor először kértünk fizetésemelést vagy amikor először kértük ki, hogy a pincér átver minket.

Na, most verjük le az allegória cölöpjeit, és ugráljunk szélesebb távlatok felé!

Képzeljük el, ahogy Magyarország ott áll kissé idejétmúlt szabású, de vadonatúj fekete öltönyében, nyakát szúrja még a Vörös Október Ruhagyár címkéje, lábán NDK-sportzokni és szovjet műbőr cipő, a zakó zsebében pedig egy Sport-szelet és egy csendben savanyodó Camping-sajt. 1989-et írunk, és Magyarország éppen most húzta ki a demokrácia tételt történelemből. (Azon is elgondolkozhatnánk, hogy vajon Mihail Gorbacsov vagy éppen idősebb George Bush a vizsgabizottság elnöke, már ha nem riadunk meg az erősen imbolygó analógiáktól sem.)

Magyarország akkor ötösre érettségizett, fejből fújta a hatalmi ágak szétválasztását, szinte elhadarta az emberi jogokat és a modern képviseleti demokrácia alapelveit. A papírt megkapta, de persze ez nem jelenti azt, hogy most már érett, és egyéb ilyen közhelyek.

éretlenek,érettségi,szabó zoltán,szabózé,index
forrás: illusztráció: Pintér László

És most itt ne kezdjük bele a politizálás Lehel-piaci verziójába, amely mindig egy mély, fájdalmas sóhajjal kezdődik, és általában a kenyéráremelés problémájába torkollik, még akkor is, ha éppen nem is emelték a kenyér árát. Ne fogjunk mindent a politikusokra, ne mondjunk olyan marhaságokat, hogy ezek egymást marják, ahelyett, hogy az ország érdekeit néznék, meg hogy lop, csal, hazudik az összes.

A többpártrendszer alapja ugyanis, hogy azok a parlamentben egymás ellen küzdenek, és persze nem árt, ha azért lebeg valami nemes, társadalomjobbító szándék a szemük előtt, de a rendszer úgy van kitalálva, hogy ha pusztán a saját érdekeiket nézik és a sárban tapicskolva fojtogatják egymást, nos akkor is a mi érdekeinket képviselik. Már ha van annyi eszük, hogy gondoljanak a következő választásokra. És, ha feltételezzük, hogy nem találomra választottuk őket, akkor pont olyanok, mint mi, vagyis nagy átlagban pont ugyanannyira csalnak és lopnak, mint a társadalom egésze, nem rosszabbak vagy jobbak nálunk, legfeljebb több a lehetőségük, és nem kénytelenek megállni a bliccelésnél, a piti áfacsalásoknál vagy az áramlopásnál.

Az igazi változás a kis dolgokon és nem a nagypolitikán múlik. Azon, hogy képesek vagyunk-e még egy kört menni a háztömb körül, hogy parkolóhelyet keressünk, vagy inkább megállunk az utca közepén, hogy felszedjük-e a kutyaszart, vagy inkább arrébb sasszézunk, bízva abban, hogy este majd nem mi lépünk bele, hogy külön gyűjtjük-e a szerves és a szervetlen szemetet, vagy inkább az erdő széli illegális lerakóhoz visszük az egészet úgy, ahogy van.

Nem számít, hogy a politikusok milyen hangnemben beszélnek egymással (Angliában például üvöltöznek a parlamentben, DélKoreában pedig székeket csapkodnak egymáshoz), hiszen egy ország érettségét nem a miniszterelnök beszédein lehet lemérni. Inkább a pincérek első mondata számít, amikor felveszik a rendelést (Ajánlhatom a friss, meleg pogácsánkat? vs Akkor ennyi?), vagy a bolti eladók hanghordozása, ahogy megkérdezik, hogy segíthetnek-e még valamiben.

Az ilyen kis dolgokon múlik, hogy a dzsipes vállalkozók, a seftes mobiltelefon-kerekedők, a pornófilm felé kacsintgató műkörömépítők és a lejárt szavatosságú haknisztárok országából lesz-e valaha igazi polgári demokrácia, ahol kisebbségségben és többségben is jó élni, ahol a szavazás nem csak bosszúhadjárat a hatalmi elit ellen, hanem igazi választás, és ahol a politika nem csupán annyit jelent több millió embernek, hogy már megint emelik a kenyér árát.

Persze még rengeteg apró vizsga van hátra, és addig marad nekünk a kutyaszar és a szemét.

SzabóZ

Tovább olvasok
A Daft Punktól Radics Béláig

Az utóbbi évtizedben a Kerekes Band több, mint harminc átdolgozást készített nyenyerére, ezek közül tizenkét szám került fel legújabb, ReWind című lemezükre.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. Így most 995 Ft helyett lapszámonként csak 495 Ft! Egyéves elofizetés(10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. 995 Ft helyett lapszámonként 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem