Bűnözőkkel tárgyalunk

bűnözők,bede márton
Forrás: Vijay Putra / Pexels
Előfizetek

Időnként minden férfinak tárgyalnia kell egy rakás olyan gonosztevővel, akik néhány forintért ott helyben elvágnák a torkát.

Az ügyvédekre gondolok, de ők nem érdemlik meg, hogy cikket írjanak róluk egy ilyen lapba. Maradjunk inkább azoknál a gonosztevőknél, akik ártó szándékukat nem csomagolják egyetemi diplomák mögé. Ők a bűnözők, akik büszkén felvállalják szakmájukat.

Nem szeretném megbántani a magyar bűnözői társadalmat, de azt talán ők maguk is elismerik, hogy a nemzetközi mezőnyben nem állják meg a helyüket. Magyarország szegény és békés ország, ahol egyszerűen nincs annyi pénz, amiért megérné nagyot kockáztatni, és nincs is elég felfegyverzett agresszív állat, aki ránk tudná szabadítani a poklok poklát. Nálunk, akárcsak Európa szinte összes többi országában, a férfi akkor sem találkozik életveszélyes figurákkal, ha direkt keresi a társaságukat.

fegyver
forrás: Kenny Luo / Unsplash

Ezért az élményért messzire kell utazni, olyan vidékekre, ahol az emberélet és a kokain egyaránt olcsó, egymástól egyébként egyáltalán nem függetlenül. Az összes ilyesmivel foglalkozó lista szerint Latin-Amerikában vannak a világ legveszélyesebb országai és városai, legfeljebb csak azon megy a vita, hogy El Salvador vagy Venezuela életveszélyesebb hely. Vannak latin kisvárosok, ahol több gyilkosság van, mint Magyarországon egy teljes évben. A férfi, aki nagyon-nagyon rosszarcú bűnözőkkel szeretne találkozni, és nincs belépője a hágai Nemzetközi Bíróságra, Latin-Amerikánál nem választhat jobb helyet.

Mi magyarok annyira egzotikusnak találjuk az erőszakot és annak mindenféle kellékeit, hogy én már akkor is összerezzentem, amikor a riói szegénynegyed egyik hangárjában tartott buliban a mellettem pisáló tinédzser nadrágjából egy méretes pisztoly esett ki, és csörömpölt éktelenül a piszoár alatti csempén. Ő magát cseppet sem zavartatva hajolt le a szerszámért, nekem meg közben volt időm elgondolkodni, hogy mikor láttam Magyarországon legutóbb fegyvert. Civilnél nyilvános helyen talán soha.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Bűn a férfiélet

Pedig a világ nagy részén teljesen természetes a folyamatosan viselt fegyver. Csak mi, magyarok lepődünk meg, amikor egy minálunk sokkal férfiasabb, pompásan dús bajuszt és hatalmas cowboykalapot viselő guatemalai farmer övéből kikandikál egy fémmel kivert, monogrammal gravírozott markolat. Pedig ő jó eséllyel egy törvénytisztelő állampolgár, aki csak él a fegyverviselési jogával.

A férfiasabb kalandok akkor kezdődnek, amikor a Paraguay és Brazília közötti folyón himbálózó hajón elkezd barátkozni egy szemmel láthatóan nagyon beállt férfi, és elővesz egy nejlonzacskónyi kokaint. Nejlonzacskó alatt természetesen nem azokat a kis zárható izéket értem, amiben Magyarországon árulják a témát, hanem amiben a közértből viszed haza a sört. Annyival éri meg átkelni a két ország között, hogy a haszonból megtérüljön az út. Mivel hívja ki a férfi maga ellen a sorsát inkább: ha elfogadja a kínálgatott cuccot, vagy ha visszautasítja? Ha elfogadja, beállva elkövet valami hülyeséget, esetleg maga a kedves csempész nyomja fel, hogy aztán a rend őreivel felezzék a kenőpénzt, amit a kétségbeesett gringó fizet? Vagy ha visszautasítja a kedves kínálgatást, és a vendégszerető házigazda ideges lesz, mint a nagymama, akinek nem kérnek a süteményéből?

Olvasd el ezt is!

Latin-Amerikában nehéz eldönteni, hogy a férfi a bűnözőktől vagy a rendőröktől féljen jobban, de hogy drogcsempészekkel nem jó ötlet rosszban lenni, az egészen biztos. Honduras karibi partvidékén például gyakorlatilag nem működik az államhatalom, mivel a nagy drogkartellek nem engedhetik meg maguknak, hogy a Dél-Amerika és az USA közötti kábítószersztráda e fontos részén bárki más is parancsolhasson. Amikor itt kellett még napfelkelte előtt, a vaksötétben egy kis motorcsónakban utaznom, elkövettem azt a hibát, hogy kedvesen megkérdeztem utastársaimtól, hogy mennyi van még az úti célig. A válasz nem is válasz volt, de még csak nem is valami emberi gesztus, hanem csak egy szemvillanás, ami egy pillanat alatt világossá tette, hogy ez nem az a hely, ahol fehér férfiak kérdéseket tehetnek fel. Még a legártalmatlanabbakat sem.

hegedűs márton,bede márton,illusztráció,playboy rajz
forrás: Hegedűs Márton

A hajók és a kikötők kiváló táptalajai a bűnözőknek, ezt minden magyar férfi tudja, aki találkozott már Rejtő Jenővel. Nekem a legkellemetlenebb arcokkal szintén egy hajón kellett találkoznom, az Amazonas egyik mellékfolyóján. A rosszarcú bűnözők tömege önmagában nem lepett meg, mint ahogy az sem, hogy mindannyian Neymar-frizurát viseltek. Előre tudtam, hogy a kolumbiai határtól Manausig, a brazil dzsungel fővárosáig tartó háromnapos hajóút tele lesz kisebb-nagyobb pályás bűnözőcskékkel.

Így hát mindenemre nagyon vigyáztam, éjszakára pedig a mozdítható vagyontárgyaimat szorosan leláncoltam a függőágyam alá. Az utolsó naplementekor már közel voltunk Manaushoz, én pedig arra az egy órára, amíg a legfelső fedélzeten megittam két sört, kicsit kiengedtem. Mire lementem a függőágyamhoz, az alatta szabadon fekvő hátizsákomból ellopták a laptopomat. Először idegrohamom volt, ordítással és rugdosással, majd szerény portugáltudásommal előbb a nyilván remekül szórakozó többi utast, majd a személyzetet kezdtem el faggatni, hogy nem látott-e valaki valamit. Mit ad isten, nem látott.

Tudtam, hogy a leharcolt állapotú és magyar billentyűzetű gép ott van a hajón, és hogy a mocskos tolvaj csak fillérekért tudná eladni. Így hát azt tettem, amit minden túszszabadító tesz, ha a szeretteiről van szó: váltságdíjat ajánlottam. A legénységgel bemondattam, hogy aki esetleg megtalálná az én kincsem, az magas nyomravezetői díjban részesül. Hajnali négykor már mindenki aludt a hajón, és persze én is a függőágyamban, amikor egy rosszarcú fiatalember felém nyújtotta a laptopot. A meglepettségtől beszélni sem tudtam, csak begyűrtem magam alá. Reggel aztán egy tucatnyi tagú bizottság élén ismét megjelent a kis köcsög, és követelte a jussát. Odaadtam nekik 130 dollárnyi brazil reált, és próbáltam megfejteni az arckifejezésekből, hogy melyikük a tolvaj, vagy egy komplett rablóbandával állok szemben.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Disztroj!

Két órával később az orrunk előtt süllyedt el egy másik hajó. A mienk segített a mentésben, az úszó kanapék és csirkék közül egymás után szedtük fel a reménytelenül túlterhelt teherszállító legénységét. A kormányos kért egy cigit, majd vállrándítva elmesélte, hogy éveken át spórolt arra, hogy végre egyszer ne csak alkalmazott legyen, hanem maga is beszállhasson a folyami kereskedelembe, és ugyan most mindene a szó legszorosabb értelmében elúszott, de hát ez van. Azóta ő az egyik férfiideálom.

Tovább olvasok
Anna láttán nem marad vér a fejünkben

A szentpétervári modell az orosz Playboy visszatérő szereplője.

A megelevenedett érzékiség

Legszívesebben plakátokra nyomnánk a berlini modellt.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. Így most 995 Ft helyett lapszámonként csak 495 Ft! Egyéves elofizetés(10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft. 995 Ft helyett lapszámonként 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem