A dolgozó férfi lázadása

bede,lázadás,felmondás,férfias,hőstett,punk
Forrás: Robert Anasch / Unsplash
Előfizetek

A modern férfinak sajnos már nincs lehetősége számtalan, egykor rendkívül férfiasnak tartott hőstettre.

Nem ölhetünk mamutot, nem fedezhetünk fel új kontinenseket, és ami még szomorúbb, nem is nagyon lázadhatunk. Lázadás alatt nem arra gondolok, hogy nem mondhatjuk az asszonynak, hogy nem visszük le a szemetet, mert azt szerencsére még mondhatjuk, csak sajnos szomorú következményei szoktak lenni. Hanem az igazi lázadásra: kiegyenesített kaszára, Dózsa Györgyre, Petőfi Sándorra és Jeanne D’Arcra. Ja, hogy ő nő volt. Mindegy. Nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy a férfinak ma nem nagyon van lehetősége fellázadni a hatalom ellen. Nem lehet felakasztani a földesurakat és a Nemzeti Múzeum lépcsőjén se akarja normális férfi felolvasni saját költeményét. A mienkhez hasonló demokráciaszerűségekben lázadni négyévente, a fülke magányában, titkos szavazólapon lehet csak, ami teljességgel mentes attól a katarzistól, ami a lázadást férfias élménnyé teszi.

Petőfi Sándor, hogy a magyar lázadáskultúra egyik legnagyobb alakjánál maradjunk, éppen azért volt olyan nagy király, mert belemondta a pofájukba. Nekik, a büdös labancoknak. És még meg is tapsolták közben! Hát hol érhet ilyen megtiszteltetés egy modern férfit? Persze hogy sehol. De hol lehet legalább valami minimálisan hasonló élményt átélni, mint Petőfi Sándor 1848. március 15-én? Természetesen ott, ahol a férfi a legtöbb ébren töltött óráját éli: a munkahelyén.

Olvasd el ezt is!

Amíg a férfi nem férfi, csak fiú, még sokkal könnyebben tud lázadni, hiszen annyi minden tornyosul fölé a szó valamennyi értelmében. Ott vannak például az idegesítő szülők és a hülye tanárok, akik nevetséges szabályaikat mintha direkt arra találták volna ki, hogy a fiú ne élhessen a saját életét szabadon alakító férfiként. Ezen szabályok ellen olyan csodálatos érzés lázadni, hogy a fiúnak közben nem marad ideje végiggondolni, éppen mivel csinál magából a lehető legférfiatlanabb hülyét.

Felnőtt férfiként viszont beszűkülnek a lázadási lehetőségek. A politikai hatalom elleni eszközeink nevetségességét már említettük, de akkor mi marad? Adómegtagadás? Valahogy olyan pitiáner dolognak tűnik nem elvekért, hanem pénzért lázadni. Petőfi biztosan nem tett volna ilyet. Fogjon a férfi egy méretes követ, éjszaka settenkedjen a legközelebbi rendőrőrshöz, dobja be az ablakot, aztán szaladjon el, amikor még az üvegcsörömpölés sem ült el? Férfiakról beszélünk, az isten szerelmére, nem kamasz huligánokról. Mondom, hogy csak a munkahelyen érdemes lázadni.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Bűn a férfiélet

Azt a valószínűtlen eshetőséget leszámítva, hogy a férfi esetleg maga Soros György, garantáltan van főnöke, rosszabb esetben főnökei. Ha igazán fontos férfi, akkor valami felügyelőbizottság jár a nyakára. Az mindenesetre egészen biztos, hogy nem fáraóként csücsül egy hierarchikus piramis legtetején, hanem utasításokat kell követnie, számokat kell hoznia és szabályokat kell betartania. Kevesebbet vagy többet, ez férfiról férfira változik, de rabszolgasorsát egyetlen férfi sem kerülheti el.

Ahol ennyi szabály és parancs van, ott a férfi elnyomást észlel és tenni akar valamit ellene. A vécéfülke falára felírja, hogy ki mit basszon meg, ahol a „ki” a főnök, a „mi” pedig az anyja picsája. Ellopja a tűzőgépet, de nem azért, mert szüksége van rá otthon, hanem hogy kidobhassa az első utcai szemetesbe. És a pornóoldalak nézegetésétől a semmibe bámulásig mindent bevet, csak termelnie ne kelljen. Ezek azonban csak apró lázadásocskák az igazi nagy gesztushoz, a felmondáshoz képest.

bede,bede márton,felmondok,leléptem
forrás: Hegedűs Márton / PLAYBOY

Előfordul, hogy a férfi azért mond fel, mert jobb ajánlatot kapott máshol és hülye lenne éhbérért tovább húzni a rabigát. Ez sem rossz érzés, csak az ilyesmit nem lázadásnak nevezzük, hanem karrierépítésnek. Mindenkinek jó étvágyat hozzá, de ne mocskoljuk be vele az igazi, l’art pour l’art lázadás magasztos eszményét. Azt, amikor az ember azért mond fel, mert elege van. Nem azzal foglalkozik, hogy mit hoz a jövő, miből lesz vacsora két hónap múlva, csak tesz egy lépést az ismeretlenbe, mint Indiana Jones az utolsó keresztes lovag által őrzött Szent Grál felé, miközben csak két dologban bízhat. Egyrészt természetesen önmagában, a teremtés koronájában, másrészt abban a nagyon nagy bölcsességben, hogy olyan még nem volt soha, hogy ne legyen valahogy.

A passzív rezisztencia elkötelezettjei szerint egy igazi férfi nem mond fel, hanem annyira látványosan és szándékosan elszabotálja a munkát, hogy gyakorlatilag kirúgatja magát. Ez a fajta, már-már buddhista lázadás nem rossz megoldás, de nem is hasonlítható össze azzal az élménnyel, amikor a férfi besétál a főnöke irodájába, és közli, hogy ennyi volt. Igazán kár, hogy a legtöbb felmondás ma már nem személyesen, hanem e-mailben történik, mert a férfiasság non plus ultrája lehet integetni az épp telefonáló főnöknek, hogy tegye le, mert valami nagyon fontosat kell vele közölni, majd amikor bosszús arccal a férfi felé fordul, csak annyit mondani, hogy na szevasz, én lépek, de örökre.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Idegenlyukak

Az e-mailben való felmondás cserébe megadja azt az elnyújtott kéjt, amit egy levél meg- és újrafogalmazása közben érezni lehet. Ilyenkor már a férfi, aki elszánta magát a felmondásra, szinte fütyörészik. Sőt, esetleg tényleg fütyörészik. Tapasztalt felmondóként én azt pont nem szoktam, de volt már annyiszor részem a lázadás felszabadító élményében, hogy szertartásszerűen mindig ugyanazt csinálom. Közvetlenül a felmondás benyújtása után beülök a kocsiba, meghallgatom a Smiths együttestől a Frankly Mr. Shanklyt, a legjobb számot, amit a munkavégzés végleges megszakításáról valaha írtak, majd elvezetek a naplementébe.

Olvasd el ezt is!
Olvasd el ezt is! Disztroj!

Nyakunkon a tavasz, amikor mindezt a lehúzott ablakkal való autózás élményével lehet kombinálni. Aki felmondáson gondolkodik, most vágjon bele a jóleső lázadásba!

Tovább olvasok
Az orosz Lana Del Ray nem énekel, de legalább olyan bájos

Persze lehet, hogy csak a nosztalgikus filterek tévesztettek meg minket. Már megint.

Veronica újra nyomoz

Tizenkét évvel a lezárást követően a weben tért vissza az évezred egyik legjobb krimisorozata.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Egyéves előfizetés (10 lapszám) 9950 Ft helyett csak 4950 Ft, így lapszámonként csupán 495 Ft.

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem