Bob Paisley, Carlo Ancelotti és Zinedine Zidane. Ők hárman olyan dolgot vittek véghez a labdarúgásban, ami senki másnak nem sikerült. Az angol mester a Liverpoollal érte el sikereit, az olasz tréner a Milant kétszer juttatta csúcsra, a Reallal pedig a hőn áhított tizedik BL-címet söpörte be. Zidane ebből a szűk elitből is kitűnik, hiszen neki három egymás utáni évben jött össze a bravúr. Korábban még a címvédés sem sikerült egy csapatnak se, Ronaldóék meg sem álltak háromig.
Öt nappal a Liverpool ellen megnyert BL-finálé után aztán bombaként robbant a hír: Zidane távozik a Real Madridtól.
Teljesen ki vagyok fulladva, újra fel kell töltődnöm.
A fenti mondat nem a francia edző száját hagyta el, Pep Guardiola vallott így arról, miért hagyja el négy szezon után a Barcelonát. Luis Enrique az első idényében triplázott a katalánokkal, aztán 2017 márciusában jelentette be, hogy pihenésre van szüksége. A Realnál eddig nem volt példa hasonlóra, Madridban inkább meneszteni szokás az edzőket, még akkor is, ha bajnoki címmel, vagy BL-győzelemmel zárják a szezont. Előbbiről Fabio Capello, utóbbiról Vicente del Bosque tudna mesélni.
Zidane döntése mögött talán az az okos megfontolás áll, hogy a Barca és a Real szurkolóinak nagyon nehéz folyamatosan örömet szerezni. Ez a két csapat olyan szinten dominált a hazai és a nemzetközi fronton az utóbbi években, hogy a siker és bukás közti vonal behatárolhatatlanná vált. A francia mesternek innen már csak lefelé vezetne az út, renoméját kvázi csak akkor tudta volna növelni, ha a következő szezonban megcsinálja a triplázást. Továbbra is megoszlanak a vélemények arról, hogy akkor most Zidane jó edző-e, vagy csak jókor volt jó helyen Rafa Benítez menesztésekor. Amíg a kritikusai ekézik, ő nyugodtan dőlhet hátra, hozzá hasonló sikereket ugyanis talán soha nem visznek véghez a nemzetközi porondon.
CR-t ő boldogítja:
A 3-3-as döntetlen után a németek örülhettek a csoportelsőségnek.
