Sugdolózás mesterfokon

Sugdolózás mesterfokon
Előfizetek

Amikor a WikiLeaks kiszivárogtatta az amerikai diplomáciai üzeneteket, egy pillanatra úgy tűnt, valami örökre megváltozik.

Iráni forgatásunkról tartottunk hazafelé, és míg Dubajból Bécsbe repültünk, már nemcsak a szaúdi király sürgette a világ valamennyi címlapján, hogy Obama vágja le a kígyó fejét – azaz iktassa ki az iráni elnököt –, hanem Washington is tombolt.

Ön mit szólna, ha a szeretője titkos leveleit felesége, gyerekei és más szeretői is olvashatnák?

Elnézést, de a Fehér Ház és Rijád kapcsolatát talán ez a hasonlat hozza a legközelebb – még akkor is, ha a fenti helyzet soha sem állhatna elő, mert tisztes családi életet él. Hiszen egy magánember életében leginkább ilyen viszonyban fordulhat elő az, ami kormányzati szinten a WikiLeaks dokumentumok tanúsága szerint annyiszor: más hangzik el a négy fal között, mint amit nekünk mondanak.

Kép
forrás: Dmitry Ratushny

Így történhetett meg, hogy miközben az arab országok vezetői titokban Teherán megtámadását sürgették, lakosságuk legnagyobb része úgy gondolta, jót tenne a térségnek, ha Irán atomfegyverhez jutna.

Korábban az Egyesült Államok talán legsebezhetőbb pontját az jelentette, hogy a különböző nemzetbiztonsági ügynökségek nem osztották meg egymással az információt. Így hiába tudta az FBI 2001-ben, hogy az al-Kaida egyik embere pilótának tanul, a fülest nem adta tovább a CIA-nak, amely éppen egy esetleges légi terrortámadás részletei után nyomozott, eredménytelenül. A tragédia után Amerika megoldotta a problémát.

Az információáramlással már nem volt gond, de újabb sebezhető pont keletkezett a rendszeren, és léket üthetett a WikiLeaks...

Kép
forrás: Warren Wong

A nyugatiak legutóbb éppen 2001. szeptember 11-én tátották akkorára a szájukat, mint most az újságosstandok előtt – Washingtonban meg Hillary Clinton haja állt az égnek.
Ugyan semmi olyan szenzáció nem derült ki, amiről ő vagy a diplomaták korábban ne tudtak volna, a kiszivárogtatás ténye kellőképpen kínos volt ahhoz, hogy az egész világ erről beszéljen.

Aztán landoltunk Budapesten, ahol az emberek akkor hallottak először az évtized botrányáról, amikor szóba kerültek a magyar katonák Afganisztánban.
Utoljára pedig amikor a Rózsa-Flores-ügyben egy amerikai távirat is azt állította, amit az On The Spot majd' egy évvel ezelőtti adásában mi csak feltételeztünk: a bolíviai titkosszolgálat hívta ki a Rózsa-csoportot Santa Cruzba.

És itt a pont: minden újságíró gondol valamit a világ fontosabb történeteiről, a nemzetközi játszmák hátteréről, de a politikusok többnyire csak legyintenek, „áh, dehogy”. És van egy határ, amit nem lép túl az oknyomozó riporter – hol az etika, hol a törvények, hol a lehetőségei miatt.

Így aztán a hatalom mondhat, amit akar.

julian assange,wikileaks
Julian Assange, a WikiLeaks alapítója

Itt jött a képbe a WikiLeaks - akár a Watergate idején Mély Torok -, több ízben bizonyítva, hogy sok minden pontosan úgy történik a színfalak mögött, ahogyan képzeljük.
Persze a kérdés továbbra is kényes: akarnánk-e privát dolgainkat a világ orrára kötni?

Csakhogy ezt már rég megtettük, amikor regisztráltunk a Facebookon!

Ott barátokat keresünk, akikkel megoszthatjuk „titkainkat”, a WikiLeaksen pedig ellenségekre lelhetünk, éppen a titkaink miatt. Így lett az oldalt alapító Julian Assange helyett a Facebookot kitaláló Mark Zuckerberg az év embere a Time magazin szerint.
Annak ellenére, hogy a legtöbb olvasó Assange-ot javasolta.
Talán mert ha a közösségi oldalakon mi nyílt lapokkal játszunk, miért ne fenyegesse ugyanez a veszély a politikusainkat is?

Biztonságunk érdekében!

- szól a határozott válasz a nemzetközi diplomaták egyik táborától, hiszen sok forrás mától kétszer is meggondolja majd, mielőtt egy amerikai kontaktnak leadná a drótot.

A kevésbé ideges külügyesek szerint viszont senki se adjon olyan nemzetközi politikai tanácsot, amit ne tudna vagy akarna megvédeni a nyilvánosság előtt.
Másrészt a gyereknek meg az unokának mindig kell majd a vízum Amerikába, így aztán mindig lesznek, akik készen állnak az információüzletre.

Ezért talán tényleg nem változtatta meg annyira az életünket Julian Assange, mint a Facebook - csak a világ vezetői halkabban sugdolóznak majd.

(S. Takács András írása a Playboy 2011. februári számában jelent meg.)

Tovább olvasok
Elektromos jet ski-t mutatott be a Nikola

Nem kell rákötni a fűnyíró hosszabbítóját.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

50%-os előfizetői akció!

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem