Szex és szenvedés - Soma a szado-mazo szexről

A mazochista kéri a szadistát: üss! Nem ütlek! – válaszolja az. Csírájában valamennyiünkben ott van a hajlam a szadizmusra és a mazochizmusra. És van, aki ebből él…

Az emberben tehát mindig is ott volt a büntetés és bűnhődés igénye. Történelmi példákra most nincs értelme kitérni, a lényeg az, hogy ma ezt, civilizált korunkban önként és dalolva teszik sokan, ráadásuk az egyik legizgalmasabb és leghatásosabb közegbe, a szexualitásba ágyazva.

Beteg lelkek?
Minden ember lelke valójában a teljességre és a harmóniára vágyik, még ha ez nem is így tűnik, s az út hosszú… Az életet fel kell dolgozni, s bármit is seprünk be a tudatalatti mélyére, az ott munkálkodni fog. Erjedni, pöffeszkedni, feszülni, szaporodni, burjánzani, csírázni, rothadni, élni. És, ha tetszik, ha nem, mindannyian sérültek vagyunk valahol, és azért születtünk ide, a „tanulóbolygóra”, hogy kiderítsük, kik vagyunk, és fejlődjünk. Az ítélkezésnek pedig semmi értelme. Ki hogyan képes feldolgozni az életet, a sors törvényei pedig úgyis mindent (és mindenkit) a helyére raknak. Szóval: szado-mazo. Ha ki van mondva, be van vállalva: tiszta sor.

Lightos kínzókamrák
Angliában találkoztam egy élő példával, mármint egy olyan hölggyel, aki ezt a műfajt űzi hivatásszerűen. Nagy-Brittaniában az S&M-nek kialakult kultúrája van. (Ugyanígy Hollandiában is.) Létező szolgáltatás, amit jó pénzért bárki igénybe vehet. Londonban a Dungeonben (kínzókamra) egy alkalom 150 fonttól kezdődik, szolgáltatástól függően akár 450 fontig is fölmehet egy óra vezeklés ára. Persze csakúgy, mint Londonban, szinte a világ minden nagyvárosában vannak „lightosabb” S&M-klubok is, amik nyilvánosak és sokkal játékosabbak, inkább szórakoztató jellegűek.
Tavalyelőtt New Yorkban volt szerencsém ilyenbe betévedni. Itt belépőt nem kellett fizetni, még a jelmez sem volt kötelező, bárki civil ruhában bemehetett. Először egy nagy fémajtón kellett keresztülsétálni (mint a reptereken), ahol is ellenőrizték, hogy nincs-e szúró-vágó-gyilokeszköz az embernél. Logikus, hiszen ki tudja, kiből mi pattanhat elő egy ilyen közegben? Biztos, ami biztos. A kapun túl máris az enyhén gótikus stílusú szórakozóhelyen kerestük az asztalunkat. Az összes pincér jelmezben volt, enyhén punkos és S&M-stílusú, szexis öltözékben. Meztelen testrészek, láncok, bőrök, sok-sok fekete és fém, piercingek, neccharisnyák, kigyúrt felsőtestek, erős smink, belőtt séró. Az egész hely szexi és izgi volt. A mennyezetre fel volt erősítve két lánc, melyekről csuklóbilincsek lógtak alá. A sors iróniája, hogy amikor én ott voltam Tivadar barátommal, épp egy szolid kis titkárnőfazonú lány vállalkozott a nyilvános büntire, amit mindenki árgus szemekkel figyelt, miközben hatásos zene szólt a háttérből.
Felhevülten vihogott a kis kosztümös „csibe”, miközben a félmeztelen, láncos, bőrnadrágos, jóképű személyzet széttárt karjait lebilincselte. Majd előkapták a sok-sok bőrszalagból álló ostort, és elkezdték popsiját nagy szakértelemmel ütlegelni. A szakértelem azt jelentette, hogy érezhető volt, hogy pontosan tudta, mekkorát és mennyit kell a fenekére csapnia, hogy az még a jól esés határán belül legyen. Néhány suhintás után mintegy körkörös masszírozással megsimogatta a megdolgozott felületet, s hamarosan újra folytatta az ütleget.
Szemmel láthatóan ez igen tetszett a menyecskének, s a fiú olyan érzékien és ügyesen csinálta, hogy szinte megirigyeltem. (Azóta is sajnálom, hogy nem próbáltam ki…) Ezalatt a tömeg együttérző ovációja hullámzott a térben, mintegy megtapasztalva a kollektív bűnhődést.

Belépés csak jelmezben!
Ezek persze a lightosabb, ahogy már említettem, szórakoztató jellegű intézmények. Sajnos én nem voltam, de barátaim elbeszéléséből tudom, hogy Londonban ennél keményebb, direktebb összejövetelek is vannak. De még mindig nem a Dungeonről beszélek, hanem a könnyedebb műfajról. Ezekre a helyekre (néhányfontos tarifáért) csakis jelmezben lehet belépni. Az illetőnek már a belépéskor tudnia kell, hogy melyik oldalon áll. Tehát büntet vagy büntetik. Ezt el kell dönteni. És abban a pillanatban ez már nyilvánvalóan sugárzik is, és vonja maga után a következményeket. Mert az események menete a közös térben – mely hangulatában és felszereltségében e célra van kialakítva – spontánul alakul. Rabszolgák és úrnőik bevonzzák egymást. (Érdekes módon a dominatrix műfajban jóval több a nő, mint a férfi, bár akad az is.) Itt valójában még mindig inkább játszadozásról van szó. Nem úgy, mint a Dungeonben!

Az igazi Dungeon
Ennek részletes történetébe a már említett, évek óta professzionálisan ezzel foglalkozó barátnőm vezetett be. Szóval, nézzük az első alkalmat. Az illető nyilván megvágyta, eldöntötte, bejelentkezik és megjelenik a „büntihelyen”. Az erre kialakított és speciálisan felszerelt kínzókamrában. Befizeti az említett 150 fonttól 450-ig terjedő összeget, és először is leül beszélgetni az általa kiválasztott úrnővel. Hatalmas tisztelettel, ahogy az az úrnőnek természetesen kijár!
Spitzer Gyöngyi Soma a szado-mazo szexről Jó dominának lenni igen összetett dolog. Bármilyen furcsa, de ez elsősorban nagyfokú pszichológiai érzéket és emberismeretet követel. A dominának – aki ebben az esetben szolgáltató – fel kell mérnie, hogy a kuncsaftnak valójában mire van szüksége és hol vannak nála a határok. Olyan ez valójában, mint egy pszichodrámajáték, ahol az egyik a büntető, a másik a vezeklő szerepében van. Fel kell mérni és meg kell érezni, hogy az illető úgynevezett szubmasszív, avagy mazohista, és annak is milyen fokozatán van. Ha szubmasszív, akkor az azt jelenti, hogy inkább a lelki szenvedést, a megaláztatást igényli, ha mazohista, akkor fontos számára a testi fájdalmakat is megélni, mert nem elégíti ki, ha pusztán szekrénybe zárják, kiskutyaként pórázon vezetik, avagy bekötözött szemmel a WC-kagylóhoz vezetik, amibe parancsra bele kell nyúlnia, és riadtan meg kell markolnia a lefolyóba helyezett meghámozott banánt.
A mazohista fájdalomtűrésének és fájdalomigényének a skálája igen széles. Az eszközök és a fantázia pedig határtalan. Itt megtalálható a kikötözőkerék és -pad, beöntőszettek, maszkok, gyeplők, csipeszek (főként a mellbimbóra és herezacskóra), ugyanezen testrészek átfúrására alkalmas tűk (melyek alkalmazásához természetesen szakértelem is kell, hogy ne legyen maradandó nyom) és megannyi különféle szurkapiszka eszköz, egyszóval mindenféle dolog, amit az emberi fantázia csak kitalálhat.
Itt aztán a jó dominának megint csak nagyon ébernek kell lennie, hogy megtalálja, mitől gyógyul az illető. Volt szerencsém látni ennek a barátnőmnek azt a könyvecskéjét, amibe több mint 400 (!) rabszolga adata volt bevezetve. Mindenki kap egy rendszámot, mely a következőket tartalmazza: kezdő-e (bigginer, „B” betűt kap), középhaladó vagy haladó, azaz gyakorlott. Szubmasszív-e vagy mazohista, annak is mely fokozatán van, és mindezek mellé jön a személyes száma. Tehát a telefonban így kell bejelentkeznie: „Úrnőm, a BM 224-es rabszolgád jelentkezem szolgálatra.” Ugyanis épp úgy, mint a lovagkorban, megvan az írott és íratlan szabálya, mintegy etikettje annak, hogy hogyan viszonyulhat a rabszolga úrnőjéhez: (Különben bünti lesz… Persze anélkül is.) A rendszám mellett mindazt a személyes adatot is felvési magának az úrnő az erre nyilvántartott könyvecskéjében, amiről felismeri kuncsaftját. (Foglalkozás, külső, spec. tulajdonságok és igények, és persze a elérhetőség e-mailen és/vagy telefonon.)

Szolgáló úrnők
Valójában innentől kezdve az úrnő, mint szolgáltató, maga is szolgál. Erre a tényre rá is világítottam barátnőmnél, aki erre azt válaszolta, hogy mindezek mellett ő szeret kiszámíthatatlan lenni, spontán és az elvárásoknak nem direktben megfelelni, hanem élni a helyzeten belüli szabadsággal. Ő művésze ennek, egy nagyon érzékeny és intelligens ember (mellesleg második egyetemét végzi), és a test és lélek összefüggéseit és együttműködéseit keresi. És persze a lényeg: tudni levezetni a bűntudatot.
Elmondta, hogy több száz rabszolgájának jelentős százaléka komoly üzletember, de van köztük politikus, múzeumigazgató, a lényeg, hogy javarészt vezető pozícióban lévő, középkorú, intelligens férfiak. Amibe, ha belegondol az ember, teljes mértékben érthető is. A tudatalattiban ugyanis gyűlik a sok kis vétek, a kimondatlan hiba, a szorongás és a lelkiismeret-furi! Valahol le kell vezetnie magát, és a hét végi tenisz nem elég erre. Hiszen állandó teljesítési és megfelelési kényszerben van (soha nem vágynék ilyen munkára), igazából ki se tud lazulni vagy csak elvétve. Ugyan, kinek gyónhatná meg a gyengeségét, a hibáit, a tévedéseit? Ha pszichológushoz menne, lehet, hogy csak az önigazolást látná benne a saját labilitására, amivel nyilván nem egyszerű szembenéznie.
Anglia különösen kiváló terep arra, hogy végtelenül udvarias, jól nevelt és elfojtásokkal teli embereket termeljen ki magából. (Egy angol úr nagyon tud viselkedni – bármi áron –, hát még ha elismert, vezető pozícióban lévő!)
Szóval az egész egy szerepjáték, semmivel sem kevésbé, mint a rabszolga és úrnő szerepjátéka. A domina nem kell, hogy szép legyen, ez egy plusz, amit néhány úrnőnek megadott a sors. Legtöbbször idősebb, 30-60 éves, testesebb, nem kimondottan szép hölgyek dolgoznak dominaként. A lényege, pont az, hogy ez a ronda, dagadt, vén szatyor kínozza meg az illetőt, ami még ledegradálóbb, mint elviselni valamit egy szép, szexis nőtől.

Amikor a főnök a beosztott
Szóval az illető inkognitóban befizet, mert a diszkréció természetesen követelmény. A corsettbe (testre szabott, halcsontos fűző) befűzött intelligens női lény ráhangolódik, és segít neki bűnhődnie, elhitetni, hogy a vezeklésben bocsánatot nyer, hogy lelke, tettei újra egyensúlyba kerülnek. Ez nem szex, de az egész szexi. Most ő a kiszolgáltatott, rajta uralkodnak és őt irányítják. Most ő van alul, ő a szolga. És a kiszolgáltatott. Nemi szervét, meztelen testét szabadon nézheti a nő, akihez ő még csak hozzá sem érhet! (Ilyet nem is feltételezhetünk rabszolga és úrnő relációjában!) Viszont az úrnő bármikor parancsba adhatja akár azt is, hogy maszturbáljon előtte! Ha éppen úgy gondolja. De ez persze kiszámíthatatlan, hiszen a lényeg azon van, hogy meg lesz büntetve. (Végre, hiszen erre szomjúhozik gyarló, bűnös lelke, és mindezt egy szexis kiszolgáltatottságban, egy elérhetetlen nőtől!) És csak a műfaj legális változatairól írtam, természetesen nem csak a kínzókamrában zajlik a műfaj. Ez egy szeletke…

Szerző: Spitzer Gyöngyi Soma

Címkék: spitzer gyöngyi soma szex

2009. 10. 09. 12:45:45 | Frissítve: 2009. 10. 09. 12:54:54 | HA TETSZETT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

Kapcsolódó cikkeink

Értékeld!

« vissza

Szex és szenvedés - Soma a szado-mazo szexről

» Kommentek