Életvezetési és karriertanácsok – Hirtelen változás

Előfizetek

Hogyan hoz meg egy fontos döntést: racionálisan számba veszi a lehetséges forgatókönyveket, vagy belső hangjára hallgat?

A hirtelen változás nem azért hirtelen, mert hirtelen döntök, hanem azért, mert megengedem magamnak, hogy történjen velem valami olyan, aminek eddig ellenálltam, ami nagyobb és több nálam. Új rovatunkban Sárvári György ad életvezetési és karriertanácsokat.

Az alábbi beszélgetés egy felsővezető coachingon hangzott el:

…Úgy érzem rugalmasabbnak kell lennem. Úgy érzem mellébeszé Miért kéne rugalmasabbnak lenned? Azért, mert sok szerepet viszek és nem tudok elég rugalmasan váltani közöttü Azt hiszem még mindig mellébeszé Nem a rugalmasság a fontos? De igen, a rugalmasság fontos, csakhogy te túlzottan is rugalmas vagy. Szóval mi a téma? (Rövid csend) Kösz, hogy nem engedtél puhí Azt hiszem elfáradtam és alapvető dolgokon kéne változtatnom. El kéne távolodnom a cégtől… Tulajdonképpen régóta nem ez az én utam…

Többféleképpen lehet döntést hozni kritikus helyzetben, de van kétfajta alapmodell. Az egyik szerint a döntéshozó hagyományosan elemez, valószínűséget számol és analizálja a lehetőségeket, míg a másik esetben kilép az elemzés keretei közül, és a kritikus pillanatban elenged minden racionális szempontot, amely beszűkítené a döntési horizontot. Átadja magát az áramlásnak és rábízza magát a sodrásra, azaz intuitíven „dönt”. Valójában itt nem is döntésről, hanem inkább együttműködésről van szó, hiszen a választásnak alig van köze a racionális szempontokhoz, a tényekhez. Azt követem, ami éppen felbukkan bennem, a megfelelő pillanatban. A hangsúly a „megfelelő pillanaton” van, amely azt jelenti, hogy nem elhamarkodottan, nem a félelmeim szerint, hanem a helyzetben benne maradva, egy kicsit kitartva a bizonytalanságban, a kritikus pillanatban megjelenő érzelmi tartalmat követem. Azt választom, ami akkor felbukkan bennem. Nem a döntési cél és a szándék összhangja a fontos, hanem a részvétel és az érzelmi jelenlét.

A hagyományos döntési modellben a döntés előtt sokan mérlegelnek, információt gyűjtenek és kockázatot elemeznek, mert bíznak a számukra begyakorolt racionális, logikai működésben. A legrosszabbak mégis azok, akik összeírják, hogy mi szól az egyik lehetőség és mi a másik alternatíva mellett. Vajon mi köze van a száraz tényeknek ahhoz, hogy valami jó lesz neked vagy nem? Elképzelhető, hogy a jó döntés ellen szól minden tény, és az is lehetséges, hogy a rossz döntést támogatja minden külső szempont és minden tanácsadó. Akik ezt az utat követik, jobban bíznak a számokban és a tényekben, mint a saját belső hangjukban.

Lehetséges-e úgy dönteni, hogy nem döntök? Lehetséges-e úgy dönteni, hogy történik velem valami, aminek a részese leszek anélkül, hogy az „én” szerepet játszana benne? Lehetséges-e ráülni egy hullámra úgy, hogy nem én irányítok, sőt elengedem a teljes kontrollt? Haladok amerre visz az út és kitartok a meggyőződésem mellett, hogy minden rendben lesz velem?

A hirtelen változás nem azért hirtelen, mert hirtelen döntök, hanem azért, mert megengedem magamnak, hogy történjen velem valami olyan, aminek eddig ellenálltam, ami nagyobb és több nálam.

“Kimondom azt, amit már régen sejtettem, és megengedem, hogy a kimondás által valósággá váljon.”

Ennek feltétele a védekezés lebontása, teljes elengedése. Nem védem magam sem a visszajelzésekkel szemben, sem a tények bizonyító erejére támaszkodva önmagammal (a belső hangommal) szemben. Befogadóvá válok, megengedem magamnak, hogy történjenek velem a dolgok. Kimondom azt, amit már régen sejtettem, és megengedem, hogy a kimondás által valósággá váljon. Elengedem a védekezést, amellyel nap, mint nap igazolom magam, fenntartom a látszatot, rejtegetem a sérüléseimet. Elengedem a félelmet az újabb sérüléstől, a magánytól, a hibázástól, a gyengeségem elvállalásától, a szabadságtól, a kiszolgáltatottságtól, az egyedülléttől, önmagamtól, attól a boldogságtól, amit nem érdemlek meg. Nem menekülök bele valami kézzelfogható, biztonságos értékrendbe, feladatba, amellyel megóvtam magam, hogy bármivé válhassak. Nem az a fontos, hogy mások szemében elfogadott legyek, sem az a szerep, amit éppen játszom. A szerep nem Te vagy! Nem anya, apa, férj, feleség, vezető, kőműves, kirakatrendező és buszsofőr vagy elsősorban, hanem ennél sokkal több. Te egy folyamatosan fejlődő, bontakozó szellemi lény vagy, aki bár kapcsolódik sok mindenkihez és sok mindenhez, de elsősorban saját isteni részéhez kell, hogy kapcsolódjon. Sokkal több vagy annál, mint amit csinálsz. Amikor beleragadsz egy szerepbe, korlátozod önmagad!

Feleség – férj – szerető – főnök – beosztott –bármi. Könnyű elhitetni magaddal, hogy te valami vagy és nem valaki. Olimpiai bajnok sportoló, aki ha vége a versenynek, visszaváltozik kisfiúvá, kislánnyá, aki az anyukájától várja a megerősítést, vagy az apukája elfogadása miatt küzd a ringben. A verseny alatt félisten, de a verseny után elveszett kisgyerek, akinek soha nem kellett lelkileg felnőnie és vállalnia az életben önmagát. Mindig azt tette, amit mások mondtak neki – szülők, edzők, vagy vezetők. Egy szereppel azonosult, mások mondták meg neki mit csináljon, merre menjen. Amikor vége a versenynek, már senki sem mondja meg kívülről, mit kell tennie, a belülről irányítottságot pedig alig ismeri.

Milliárdos befektető, aki sohasem kapott őszinte visszajelzést a környezetétől, mert mindig gondosan elzárta magát a sérülés legkisebb lehetőségétől is. Talán csak a teste jelez néha, de azt is sikerül gyógyszerekkel elnyomnia.

Anya, aki észre sem veszi mennyi agresszió halmozódott fel benne a fáradtság és a kimerítő másokra figyelés miatt. Teszi a dolgát egyre monotonabban, egyre fásultabban.

Apa, aki a munkahelyén folyamatosan megoldó üzemmódban van és otthon képtelen kilépni a külső időből, és belépni a gyerekek játékos, szabad belső idejébe.

Vezető, aki folyamatosan irányít és megold, akkor is, amikor nyilvánvalóan nincs értelme tevékenykednie. Megoldássá alakítja át a szeretet elfogadását és a megnyílás lehetőségeit, hogy megóvja magát a hibázás szégyenétől...

Ki vagyok én a szerepeim és álarcaim mögött?

Nehéz a szerep mögött megtalálnom önmagam és elindulni a megérzéseim, a flash-ek jelzéseinek az útján. A megszokott rutinból kitörni félelmetes. Dönteni úgy, hogy nem én döntök, nem kapaszkodom a jól ismert megszokásba. Le kell győznöm önmagam, el kell engednem a múltam, mindent, amit eddig könyvekből, szülőktől, tanároktól tanultam. Pedig a szabadság ott rejlik a doboz mélyén, a lelkem mélyén, bennem. Akkor indulok el egy új úton, amikor merek hinni a belső hangomnak, és rá merem bízni magam a megérzéseimre. Felnőtté válni annyit jelent, hogy vállalom a valódi érzéseim és követem a legmélyebb intuícióm irányát. Kritikus helyzetben nem a szerepből, hanem mélyen magamból merítek erőt és találok új utakat a fejlődéshez.

Sárvári György

Irina Shayknál senki nem korongozik szexibben

A híres filmjelenetet megidézvén szexiskedik az orosz modell

A golfautók Mercedese

Ami történetesen egy Mercedes. És tényleg döbbenetes.

Playboy sikerkurzus – A harmadik fájdalom

A Playboy segítségével most megtanulhatod, hogy miként lehetsz sikeres a munkádban és az életedben

Irén sejtelmesen szereti

Irene Hoek a hollandok kedvenc Playmate-je, most egy fullasztóan erotikus sorozatban mutatja meg testét

A legféltettebb testrészét varratja fel Kerry!

Kések általi önbizalom növeléssel próbálkozik a magyar sztár

Fizess elő még ma!

Előfizetek

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Előfizetés

18
Figyelem
Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!
A későbbiekben ne jelenjen meg ez az ablak, akkor is felnőtt leszek még.
Elmúltam 18 éves
Még nem múltam el 18 éves