Negyedik hó káoszmix

playboy cikk,fórum,playboy fórum,uj péter
Forrás: Pintér László
Előfizetek

Uj Péter kinyitott egy Hahotát.

Ha mostan én volnák fönn a pócon, én volnák a megbízott kulturális titokminiszter, a földművelődésügyi ENSZ-főtitkár, a legfelső tanács elnöke alsó széle-közepe, a Nagy Manittou, akinek aranyheréjét szilikonmellű ukrán hurik masszírozzák a végítéletig, akkor én azonmód betiltanám a magazinok főszerkesztői beköszöntőit, továbbá a "Ferikém, irjál valamit a jövő havi számba a tavaszról, te biztos olyan jópofát tudsz" típusú jegyzeteket.

De nem én vagyok. Sőt. (Másrészt, ugye, ha magazin-főszerkesztő volnék, páros lábbal rúgnám valagon azokat a szerzőket, akik kvázi önreflektíve a feladatot fikázzák.) Summa summarum, horribile dictu, bíztatnák mindenkit, hogy lapozzon a meztelen nőket ábrázoló oldalakra, hiszen azért vagyunk itt. (Elnézést: én a pinától egyébként is nehezen tudok elvonatkoztatni, pláne, ha tudom, hogy itt mellettem...)

Akkor mégis vonatkoztassunk: mi jut eszünkbe akkor, azon kívül persze, hogy kalapot szeretnénk venni, amikor eljön Hugó napja? A bolondos április! Jönnek a színvonalas tréfák, mint Pierrot-szakácskönyvre az Ernyey Béla-verseskötet. Móka, vessző, kacagás. A legegyszerűbb lenne ezt a cikket is fejjel lefele nyomtatni, hadd röhögjön a nép, aki mégsem, annak bekenjük a kilincsét ragasztóval, papírzacskót durrantunk a füle mellett, suttyomban összekötözzük a cipőfűzőit, rajzszöget teszünk a székére.

Hiába, no, ha április, akkor vidámság, móka, tréfás csipkelődés!

Megrovóan mondja Pistinek az édesanyja:
– Fiacskám, tegnap elvittem a patyolatba a kabátodat, de előtte négy békát vettem ki a zsebéből. Pisti rémülten felkiált: – Úristen, mi lett az ötödikkel?

Hát ez óriási! Nagyon jó. Mi több:

A tanár fölszólítja az utolsó padban rendetlenkedő Jancsit. Felír egy mondatot a táblára, és megkérdezi?
– Hol az alany?
Jancsi lelkiismeretesen kiforgatja a zsebeit, és így felel:
– Tanár bácsi, kérem, nálam nincs!

Ebből is látható (kommunikációszakos hallgatóknak – akik nyilván nagy számban néznek meztelen nőket: percepcionálható), hogy az április, kérem, csupa derű, fény, boldogság, egy nagy-nagy wellnesshétvége, egy négycsillagos kastélyszálló-kúria, egy friss csőcserén átesett biturbószolárium. (Például itt van a Forradalmi Ifjúsági Napok – lásd még: a tavasz X pillanata – záróünnepe: hatvan éve szabadították föl a szovjet csapatok Gyurcsány Ferencet, aki ezúton kér elnézést, és már megvette a bérletét a canossai járatra. Málenkij pardon, davaj sorry.)

De egy pillanatra sem áll meg a humorexpressz, hiszen ilyenkor mindenki egy kicsikét (sőt!) Sas Józsi:
– Miért megy hátrafelé a rák?
– Mert elveszette az iránytűjét!

Hát mi a muhaha, ha ez nem?! Ez a muhaha per definitionemja. A sine qua nonjának a non plus ultrája és csimborasszója 2 in 1.

Pláne:
– Miért szőrös a medve talpa?
– Mert lábvízként használta a hajnövesztőt.

De líraira fordítva: az április például annyira költői, hogy a magyar költészet egy egész költőt nevezett el róla: Áprily Lajos közismerten nagyon szerette a tavaszt, arról több ízben is verseiben megemlékezett, miközben egy-egy szárnyat, combot nyújtott a kicsinyeknek.

„Itt van az április, itt van újra!” írta másutt más, nem beszélve az „Jöjj el április, te szülj nekem rendet!” vagy a „Nem elég az áprilist akarni, de tenni, tenni kell” halhatatlan sorokról, amelyek biztosítják az ön számára a felhőtlenséget. Ilyenkor tudniillik NDK-s turista az ember saját hazájában.

Megy – az ember – a napfényben, a karcsú hidak alatt, színpompás forgatagban, vagy mi a büdös nyavalyában, piros cipóképpel, paripafrizurával, kopott, levágott szárú, házilag shortolt farmerben, bőrnyaklánccal, FKK-kon kisportolt, enyhén hájas, csecsemőpuha testtel, izomból mosolyog, próbál barátságos képet vágni, mert tudja, figyelik. Pedig: ő – az ember, aki NDK-s turista a saját hazájában – figyel, a kis neobakter.

Pornómoziz sandán, például, ahogy elszteppel szaporán egy apró, hegyes kis spártai nő, akin látszik, hogy körömszakadtáig küzd az alakjáért, nem is hiába, a derékbőség előtt le a kalappal, feltétlen figyelemre méltó mellbőség (triviális!), sőt: jelentősnek mondható a fenék is, ám túlontúl fegyelmezett, euklideszi. (Az igazán remek fenék tudniillik nem euklideszi, a görbületei, felületei már nem értelmezhetők ebben a geometriában.)

„A tavasz: miniszoknyás légpuskalőszer, gyilkos agancsú, meztelen őzsuta, a tavasz a lélek indák közt suhanó ifjú Tarzanja, rozétól részeg térdzoknis bölcsészlány, háromlábú néger csatár és egy érzékeny pornósztár szerelme, lufimell, anarchia, szőrtelenített alhas és szívlobbanás.”

– Kati néni, visszahoztam a porcelán teáskannát, amit tegnap kölcsönkértem.
– Valika, hiszen ennek hiányzik a füle!
– Dehogy hiányzik! Beletettem a kannába!

Mondtam, hogy jobban jártak volna, ha egyből a meztelen nőkre lapoztak volna. Sose hallgatnak rám...

(A cikkben szereplő viccek tényleg viccek. A Hahota 1981/5-ös számában jelentek meg eredetileg.)

Tovább olvasok
Akacia még Hefnert is az ujjai közé csavarta

Orosz, svéd és német vér is keveredik a gyönyörű Playmate-ben, aki csak felvonulásokon szeretett volna integetni, mára pedig világmárkák plakátjain mosolyog.

Kijárat az ajándékbolton át

A sivatagi rózsa belseje is ámulatba ejtő.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

50%-os előfizetői akció!

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem