Minden nap fontos nap

tóta w. árpád,nőnap,fórum,playboy fórum,playboy cikk,vélemény,playboy exkluzív
Forrás: Pintér László
Előfizetek

Férfimagazinban boldog nőnapot kívánni elég haszontalan gesztusnak tűnik, jelentős a holtszórása, ahogy a marketinges kollégák mondanák, a célcsoport látszólag egész máshol található. Na de ugyan miért ne lehetne egy férfinak is boldog nőnapja?

A férfinak persze mindenekelőtt akkor van esélye boldog nőnapra, ha nem feledkezik meg róla, és példamutatóan felköszönti a környező nőket. Nem ám csak a szeretett egyetlent, hanem minden egyes nőt, aki elvárhatja, mert különben ők női méltóságukban lesznek semmibe véve, amire válaszul beírják a feledékeny férfiút a figyelmetlen bunkóknak fenntartott rubrikába, és így a boldog nőnapot már buktuk is. Tehát nem boldog nőnapot kívánok, hanem odafigyelést, aztán abból lesz a többi.

Nem mindig voltam ilyen meghunyászkodó. A nyolcvanas években, amikor az iskolában először hívták fel a figyelmünket a közelgő ünnepre – valami csokit vagy effélét kellett hozni a lányoknak –, rövid hatótávolságú lázadást szítottam osztálytársaim közt. Azt kiabáltuk, hogy „férfinapot akarunk”, mert sehogy se tudtuk elfogadni az igazságtalanságot. Már miért járna a lányoknak csoki csak azért, mert lánynak születtek? Hol kapjuk mi ezt vissza? Amikor néhány fős csapatunk összetalálkozott az osztályfőnök úrral, valami egész inadekvát morrantással intett le minket. Innen visszanézve azt hiszem, nem a követelésünk elsődleges értelme, hanem a tüntetésre emlékeztető gyerekcsoport látványa ejtette annyira zavarba, hogy eltekintett az érveléstől. Így aztán a férfinapból nem lett semmi; maradt nekünk a Fegyveres Erők Napja. Ezzel persze nem lehet örökre elhallgattatni egy gondolkodó gyermeket.

Ma találkozunk. Szeretnék tetszeni neki. A mai nap fontos nap. – Minden nap fontos nap. Fabulon.

- reklám

Március amúgy tele van ünneppel: mindjárt a nőnap után jön az idusa, ami elsőre és másodikra szintén női névnek tűnik, csak később, gimnáziumi latinórán derül ki róla – és egyáltalán nem a szabadságharc, hanem Caesar meggyilkolása kapcsán –, hogy nem névnap, hanem március közepe. Ez kóser, érthető ünnep: ekkor jutott eszébe a pesti srácoknak, hogy most ki lehetne robbantani egy forradalmat, amit majd hátha nem ver le a túlerő. Aztán a Tanácsköztársaság, ami szintén felfogható: másik időpont, másik halálraítélt forradalom, illetve puccs. De hogy mi volna ez a nemzetközi nőnap, azt nem siet senki elmagyarázni, le van tudva a csokival, és egy évig megint nem téma.

Igaz, aki akarja, utánanézhet a nőnap eredetének.

Clara Zetkin kommunista aktivistát találja a gyökerek között, meg egynéhány női munkástüntetést; balos, munkásmozgalmi ünnep ez a javából. Ma valahogy úgy vagyunk vele, ahogy József Attilával: lerakódott rá a rendszerváltó guanó, sejtünk valamit a trágya alatt – mégiscsak a nőknek köszönhetjük a puncit – de kompromittálta a kor, amelyben főszereplő volt. A nőnap az a baba (babe), ami kidobódott a fürdővízzel. Na persze az is megér egy feketemisét – aktívagyűlést –, ahogy a kommunisták kezelték ezt az ügyet. A nőmozgalomban visszasírják néha ezt az odafigyelést, úgyhogy nézzük meg közelebbről.

A dolog valahogy úgy kezdődik, hogy az imperializmus az iparihadi mozgósítás jegyében munkára fogja a nőket is, többek közt lőszergyárakban, és ezzel bizony jogokat is kellene adni, amit a munkásmozgalom harsányan követel. Ugrunk az időben, győz a szocializmus, illetve a Vörös Hadsereg, és akkor ezt az ígéretet kénytelen betartani a mozgalom. Nem tartja be: a szocialista Európában egyetlen hölgyből sem lett pártfőtitkár. A szocialista hatalomgyakorlás majdnem annyira férfibiznisz volt, mint a Vatikán. Bezzeg a rothadó kapitalizmus és a Vaslady!

Emlékszem, amikor Thatcher asszony Budapesten járt, az elvtársak olyan programot szerveztek neki, hogy kivitték – igen! – a Dimitrov téri Nagyvásárcsarnokba, és megmutatták neki a fokhagymafüzért. Épp csak fakanalat nem nyomtak a kezébe, hogy tudja, hol a helye. Különösen vicces a jelenet annak tükrében, amit az elvtársak eltakarodása óta tudhat az érdeklődő erről az asszonyról: hogy például főparancsnokként vezényelte le a falklandi háborút, amit mellesleg meg is nyert az országa. Nem utolsó eredmény, főleg ha mellétesszük a nagy magyar fővezéreket, akik inkább vesztes háborúkban tüntették ki magukat. Az akkori vezetés azonban ezt mégsem tartotta normálisnak. Egy nő csak foglalkozzon a fokhagymával.

A nő: tetőtől talpig élet. A férfi: nagyképű kísértet.

- Weöres Sándor

De mivel ezt kimondani önellentmondás lenne, hát megünnepelte szépen az apparátus a nőnapot, felköszöntötték az elvtársnőket, esetleg még műsor is volt a szakszervezetben – aztán mentek a dolgukra, és másnaptól folytatódott a hímuralom. Szóval ezen nincs mit visszasírni, hacsak nem hiányzik már az a kis hazugság is.

Persze simán lehet, hogy hiányzik, azon minden ivarérett férfi elgondolkozik olykor, hogy pontosan mennyi kis hazugság kell a nő üzemben tartásához, de az az igazság, hogy nemre való tekintet nélkül minden emberi kapcsolathoz szükség van ezekre. „Az igazság nehézágyúit nem lehet olyan törékeny szerkezetekbe bevonszolni, mint amilyenek az emberi társadalmak”, és ez nem asszonyi lárifári, hanem Ottlik Géza és egy nehéz férfiregény.

Az együttéléshez némi udvariasság szükséges. Még mindig az a kérdés, megfelelő mértékű udvariasság-e megtartani a nőnapot, fogni egy csokor hóvirágot – kétszáz forint, mindenki tudja, a nők is –, és azzal letudni az ünnepet. Nehéz ezzel egyetérteni. Mindenesetre két sikeres modell létezik a túléléshez. Az egyik a konzervatív: viszi a virágot, nem felejti el, elmormolja az elmormolandót, aztán kész. A másik a valóban haladó: akár el is felejtheti március nyolcadikát, mert minden nap nőnap, és a felköszöntendők minden napja ünnep mellette. Ha mégis felhánytorgatná neki valamelyik hölgyismerős, akkor a szemébe néz, és elmondja neki ugyanezt. Vagy még jobb: számomra nincs női nem, csak te vagy egyedül, és minden nap a te napod. És nem lehet rá haragudni, és jobb esetben nincs kéznél cáfolat.

Az igazi gondolkodó azonban nem éri be a társadalmi békével, hanem az objektív igazságot keresi. ő elfogadja, felismeri és betartja a szabályt, hogy egyenjogúak vagyunk, nő és férfi előtt ugyanazok a lehetőségek állnak, mehet egyetemre, lehet vezérigazgató, tûzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Mi értelme akkor a női nem ünneplésének, ha már tényleg nincsenek hátrányos helyzetben?

De a megveszekedett racionalista sem tagadhatja a hard-wired, a biológiailag kódolt különbségeket, amelyek még az ideális társadalomban, sőt talán a mennyországban sem szűnnek meg. Azt, hogy a nő legszebb éveinek ritmusát nem a bulik és nem a fergeteges dugások adják meg, hanem a huszonnyolcadik nap. Az a bizonyára borzalmas fájdalom, az a folyton megérkező kín, aminek lassú csillapodása és aztán megszűnése viszont mégis a gyász ideje: a menstruáció és a klimax. Erre eddig azt volt szokás felelni, hogy „de a nőknek nem kell bevonulni”, viszont most már a férfiaknak se kell; a következő generáció kezéből kicsavarták a sebesülési érdemrendet. Az ugye világos, hogy a borotválkozásra hivatkozni nem ér, mert a gyanta még szörnyűbb? Itt a rögeszmés demokrata is feladja az egykutyázást, és elismeri: nőnek lenni keményebb munka, mint férfinak, tehát kompenzálást, pozitív diszkriminációt érdemel.

Nincs sok lehetőségünk. Az egyik, hogy amikor a kedvesnek éppen fáj a hasa és nyűgös, akkor szolidaritásból egy hámozatlan vadgesztenyét dugunk a nadrágzsebünkbe, és ott hordjuk egész nap, hogy mi is érezzük, milyen is az a konstans alhasi fájdalom.

óvszerek
forrás: Pintér László

A másik, hogy tényleg feltaláljuk azt a csodabetétet, amitől ilyenkor is viháncolnak a nők. Mert a feltalálás azért férfimunka, vagy legalábbis eddig annak bizonyult, még a női dolgok ügyében is. Az IKEA is jót tesz a nőknek, mégis férfiak találták ki. A harmadik, hogy megpróbáljuk csak elképzelni, mennyivel jobb nekünk egy ilyen vadgesztenye nélkül, és a felismert szerencse egy részét átutaljuk nekik valahogy úgy, hogy megpróbáljuk őket általában szerencsés teremtéssé tenni. Hogy minden nap az ő napjuk legyen, vagy legalább legyen az év fennmaradó háromszázhatvannégy férfinapja egyben, részben, kicsit nőnap is.

Ja, és legyen egyben kicsit a fegyveres erők napja is. Jint és jangot vagy egy egész élettel ünnepli az ember, vagy sehogy.

Tóta W. Árpád

Tovább olvasok
Argentin tangó

Imádjuk azokat a modelleket, akik csak az Insta miatt modellek!

Íme a magyar óratrendek!

A tavalyi évben a magyarok többsége egyértelműen a szenzorokkal és bluetooth-kapcsolattal rendelkező órákat a választotta a Fast Hungary szerint.

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

50%-os előfizetői akció!

Csak 4950 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem