Klapka György az Aranypolgár – A Playboy Nagyinterjúja 2013-ból

Előfizetek

Egy megtért fekete bárány annyit ér, mint 100 igaz. Úgyhogy én a halálom előtt egy nappal meg fogok térni, megbánom minden bűnömet, és így százszoros nyereséggel jövök ki a buliból. Mondta is mindig a keresztanyám, hogy ebből is üzletet csinálok.

Szombat, reggel 9. Vámház körút 9. Az antikvitás végében, a pénztárgéptől három méterre ül. Nincs külön irodája, így beszélgetésünket több munkatársa is végighallgatja: időnként őket is megszólítja, hogy igazolják egy-egy válaszát. Asztalán orvosi leletek és céges papírok keverednek. Kezében most is egy üzleti terv.

PLAYBOY: Új befektetés?

Klapka: Igen, megkerestek vele.

PLAYBOY: Itt ült bent az üzletben, és egyszer csak hozott valaki egy ötletet?

Klapka: Pontosan.

PLAYBOY: Milyen üzletbe száll be?

Klapka: (orrával a levegőbe szagol) Hát, ami jó – de hogy mi a jó, azt nagyon nehéz eldönteni. Rengeteg az üresjárat, amikor dolgozom egy üggyel: megyek, tárgyalok, és nincs eredmény, 10-ből 6 ilyen. Viszont üresjárat nélkül nincs kereskedő. Ha eredményt akarsz elérni, végig kell hajtanod ezeket is, mert soha nem lehet tudni, melyik hoz mégis valamit. A sikeres 4-gyel kell sokkal többet termelni, mint amennyi a maradék haton elmegy. Ez például egy téliszalámi-üzlet.

PLAYBOY: Azt, hogy érdemes-e beszállni, egy üzleti terv alapján eldönti? Vagy – jelen esetben – meg is kóstolja a terméket?

Klapka: Nem kell ezt megkóstolni...

PLAYBOY: A dió miatt viszont kiment Franciaországba, Chilébe, mindenhova, ahol diót termesztenek.

Klapka: Ez igaz, mert amikor már csinálom, akkor mindent meg akarok tanulni a termékről. Soha nem adnék el zsemlét, ha nem tudnám, hogy kell sütni – de ez nem azt jelenti, hogy én is akarnám megsütni. Az emberek azt hiszik, hogy olyan egyszerű vállalkozni: egyért veszem, kettőért eladom, és kész. Hát nem. 89–90-ben több százezren rohantak üzletet nyitni, vállalkozni, aztán sorban befuccsoltak. A vállalkozónak, a kereskedőnek ugyanúgy ki kell járnia a maga iskoláját: az általánost, a gimnáziumot, az egyetemet – mint egy orvosnak. Akkor lesz jó a szakmájában, nincs mese!

PLAYBOY: Mi volt az első vállalkozása?

Klapka: Az első vállalkozásom a világ legrosszabb vállalkozása volt. Anyám hasában úgy döntöttem, karácsonykor születek meg. 1928. december 24-én. Azt hittem, bombaüzlet, az egész család meg fog őrülni értem. Erre mindig összevonták a két ünnepet, és csak egy ajándékot kaptam – el is határoztam, hogy ilyen rossz üzletet soha többé nem csinálok!

PLAYBOY: Az interneten 1929-et olvastam.

Klapka: Sok hülyeséget összeírnak. 1928, Budapest, Szent István Kórház, a Nagyvárad térnél. Nézze meg, itt a legújabb német igazolványom, a németeknél most új személyit adtak ki, szenzációs!

PLAYBOY: Német–magyar állampolgárként ezzel utazik vagy a magyar útlevelével?

Klapka: Magyarországon német autóval, német személyazonosságival és német jogosítvánnyal utazom. Németországban magyar autóval, magyar jogosítvánnyal és magyar személyazonosságival.

PLAYBOY: Mert?

Klapka: Így jobb!

PLAYBOY: Vezet még?

Klapka: Persze, de utálom, sofőröm van.

PLAYBOY: Megvan még az az akkor tízéves fehér kisbusz, amivel évekkel ezelőtt járt?

Klapka: Nincs, összetört ripityára. Most van egy kis Nissan Micra, de épp elvitte a gyerek (a sofőr). Automata, Magyarországon nem is lehet ilyet kapni.

PLAYBOY: Azért nem egy A8-as...

Klapka: Van egy Mercedesem, meg egy terepjáróm, amivel a szántóföldön is tudok közlekedni. Amikor vidékre megyek, a diósra, vagy külföldre, akkor azzal utazom, mert kényelmesebb. De én egy marha puritán ember vagyok, nem gizdaságból használom a kocsit. Nekem elég a négy kerék, meg a motor, aztán annyi.

PLAYBOY: Nincs főnöki irodája sem.

Klapka: Minek? Így látom az egész családot.
(a munkatársaira mutat)

PLAYBOY: Nem zavarják?

Klapka: Nem zavar engem semmi. Látom a munkát, látom, ki lép be az ajtón. Még egyszer mondom, én egy roppant egyszerű ember vagyok. Felhívtak az egyik csatornától, hogy szeretnének forgatni egy műsort a lakásomról: „Hogy él Klapka György?” Fent lakom a Normafán, az egy értékes telek, 200 milliós a ház, de semmi extra. Mondtam nekik, hogy gyerekek, nincs ott semmi néznivaló, mit akartok felvenni? De hogy ők tudják nagyon jól, jönnek. Hiába győzködtem őket, csak megjelent egy stáb. Beléptek a házba, körülnéztek, közölték, hogy igazam volt, és elmentek. Hatszobás kis ház, de egy szobát lakunk a feleségemmel meg a négy kutyával.

PLAYBOY: És a diós?

Klapka: Az összesen 41 hektár, ott is van nyolc kutya meg egy kis ház. Kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Miattuk körülkeríttettem az egész területet, hogy ne láncon éljenek, hanem szabadon. Az egyik kerítés 64 milliómba került, a másik 36-ba. Akkorra már rutinos voltam, megspóroltam a felét, tudtam, hol vertek át. Még villanypásztort is tettem bele, mert volt egy kis átkozott, amelyik kirágta a kerítést, kibújt és kivitte a többi kutyát is az utcára...

PLAYBOY: Mennyit jár le?

Klapka: Minden szerdán lent vagyok, ellenőrzöm a fákat. Nekem ez hobbi, nem kereseti lehetőség. Imádom a természetet, itt kezdődik minden, és itt sokkal jobban érzem magam, mint bárhol máshol. Májusban virágzik a dió, érzem az illatát, kirakok egy széket, végignézek a fasorokon, és annál jobb érzés nincs a földön. Ezt én teremtettem, kis ágakból ekkora fákat!

PLAYBOY: Szentimentális típus?

Klapka: Szerencse vagy nem, bennem borzasztó kettősség van. Az apám művészember volt, az anyám meg kereskedő. Mind a kettő tanult, intelligens ember. Anyám is egyetemet végzett, ami ritkaság, hiszen Aradon, Erdélyben, a világháború előtt kevés egyetemet végzett nőt talált volna. Ő ráadásul becsavarogta a világot, és úgy jött vissza Magyarországra. Örököltem apám szentimentalizmusát, művészlelkét – hiszen művészemberként kezdtem –, a nyíltságát, a romantikusságát. És örököltem anyám keménységét, üzleti szellemét, tántoríthatatlanságát. Ha üzletről van szó, kemény vagyok, kegyetlen. De ha valakinek fel kell mondani, beteg leszek a gondolattól is. Sajnálom a szerencsétlent, hogy ha kiteszem őt, hol kap állást, mihez fog kezdeni? Hetekig nem alszom miatta.

PLAYBOY: Mikor rúgott ki utoljára valakit?

Klapka: Már nagyon régen. Van, aki 23 éve nálam dolgozik, hosszú távon tervezek... Itt van például ez a kislány. (egyik munkatársára mutat)
Ő nagyon-nagyon beteg volt. Több mint egy évig kórházban feküdt. Naponta bejártam hozzá, pedig se ingem, se gatyám, és kapta a teljes fizetését ez alatt az egy év alatt. Melyik az a góré, aki ezt megcsinálja? Nincs ilyen. Kérdezze meg tőle, hogy így volt-e?

PLAYBOY: Így volt?

Lány: (mosolyogva felel) Igen.

PLAYBOY: Vallásos ember?

Klapka: Nem, abszolút nem. Nem hiszek a nagy szakállasban. A hit nagyon szép dolog, elismerem, a keresztanyám például nagyon vallásos nő volt.

PLAYBOY: Ezek szerint meg lett keresztelve?

Klapka: A háború előtt nem is lehetett másképp. De mindig cukkoltam. Mondtam neki, hogy én sokkal többet fogok érni, mint ő. Nézett, hogy miért? Mondom, mert egy megtért fekete bárány annyit ér, mint 100 igaz. Úgyhogy én a halálom előtt egy nappal meg fogok térni, megbánom minden bűnömet, és így százszoros nyereséggel jövök ki a buliból. Mondta is mindig a keresztanyám, hogy ebből is üzletet csinálok.

Kép

PLAYBOY: Gondol a halálra?

Klapka: Nem, és nem is félek a haláltól. Egyet nem szeretnék: rászorulni valakire. De az már nem érdekel, hogy eltemetnek-e, vagy otthagynak a temető mellett. Ha meghaltam, akkor kész, nincs tovább. Megszűnik minden. És azzal is tisztában vagyok, hogy három nap múlva már senki nem fog emlékezni rám.

PLAYBOY: Szívesen lenne 100 éves?

Klapka: Teljesen mindegy, akár holnap is meghalhatok, éltem én már annyit, mint tízezer ember! És ma is úgy élek, hogy még legalább 30 évig élni fogok. Most rendeltem 100 diófát. Azt nem egy-két évre veszi az ember. Nem félek, de nem is gondolkodom a halálon. Nagyon szerencsés időben születtem: éltem háborúban, békében, éheztem, voltam jóllakott, voltam börtönben, voltam szabad. Aki nem látja az árnyékot, az nem értékeli a fényt. Aki még nem éhezett életében, az nem értékeli az ételt a kamrában. Akinek a feje fölött nem süvített bomba, az nem tudja, mennyit számít, ha békében fekhet le. Életem egyik nagy áldása – vagy nem tudom, minek nevezzem –, hogy én nagyon tudok veszíteni. Romániában elveszítettem másfél millió dollárt hat hónap alatt. Átvertek az alkalmazottaim. Megráztam magam, és azt mondtam, jó napot. Soha többet olyan országba nem megyek, amelynek a nyelvét nem beszélem.

PLAYBOY: Ha meghal a jövő héten, akkor mi lesz az üzlettel?

Klapka: Végrendelkeztem, megbeszéltem a gyerekeimmel, a nejemmel, ki mit kap. Nem akarom, hogy veszekedés maradjon utánam, elrendeztem mindent.

PLAYBOY: Kellemetlen egy ilyen beszélgetés?

Klapka: Nem, egyáltalán nem. A legkisebb lányom háborodott fel egyedül, hogy miért kell erről tárgyalni, amikor még él a papa? A többiek természetesnek vették, és fontosnak is tartották, hogy előre kitaláljuk, melyik üzletet értékesítsék, adják el, vagy bérbe... Most még meg tudom mondani, mi az, amihez ők nem értenek, mi az, amit nem szabad tovább vezetni, mert az én tapasztalatom kell hozzá.

PLAYBOY: Tehát akkor szétosztják, nem marad majd egy kézben a Klapka-birodalom?

Klapka: Sajnos, sosem marad egyben a főnök halála után.

PLAYBOY: Ön egyébként direkt kéri, hogy ne kerüljön be a 100 leggazdagabb magyarról szóló összeállításokba, vagy nincs annyi pénze? Azt olvastam, hogy kétmilliárd körüli a vagyona.

Klapka: Annyi van, bőven. Bekerülhetnék, de nem szeretnék. Mondom, szerény ember vagyok. De nézze, csak aranyban van itt 5-600 millió forint. Itt minden saját. Nekem nincs adósságom.

PLAYBOY: Nincs hitele?

Klapka: Van egy folyószámlahitelem, 50 millió forint, de soha nem használom. Csak lehetőség, bármikor hozzányúlhatok.

PLAYBOY: Melyik a legértékesebb
vagyontárgya? A zálogház az antikvitással vagy a diós?

Klapka: A diósba több mint egymilliárd forintot fektettem. Most megint olyan gépeket vettem, hogy megszólalnak. Nem véletlen, hogy könyörögnek a diómért. Legutóbb Nápolyba szállítottam az egész termést, de ment már Németországba, Svájcba, Hollandiába, és Svédországból is jelentkeztek vevők. Vetekszik a francia dióval, legalább olyan jó ízre, szagra... Nem jobb, csak olyan, mint a francia – viszont az a világ legjobbja, öt-hatszáz éves múltra tekint vissza. Az enyém előnye, hogy gömbölyű, tehát könnyebb kalibrálni, és vékonyabb a héja, nagyobb a dióbéltartalma. Plusz bió.

PLAYBOY: A diós akkor a legértékesebb?

Klapka: Nem. Abban van egymilliárd forint. Azt mindig fejlesztem. Van Kőbányán egy csomó telek, vannak még földek is... A zálogházon keresztül bonyolítjuk a befektetési aranyat, tehát ott kilószám áll a befektetési arany. Az sem két fillér, mert ma 12 millió 200 ezer forint egy egykilós aranytömb. Látott már egyáltalán kilós aranytömböt?

PLAYBOY: Még nem.

Klapka: Adok mindjárt a kezébe egyet. Hozzatok már egy kilós aranytömböt!

PLAYBOY: A birodalmában mindent Ön tart kézben, nincsenek operatív vezetők?

Klapka: Nincsenek.

PLAYBOY: Nem bízik senkiben, vagy nem csinálja senki olyan jól, mint Ön?

Klapka: Az utóbbi. És ha még talán jobban is csinálná, akkor is meg lennék róla győződve, hogy én csinálom jobban. A rutin rengeteget számít, és én tényleg a pult alatt születtem, csecsemő korom óta tanulom ezt a szakmát.

PLAYBOY: De még vág úgy az esze, mint 30–40 évvel ezelőtt?

Klapka: Sőt! Kár, hogy szombat van és nincs itt a teljes személyzet. Idehívnám a főkönyvelőt.

PLAYBOY: Kenterbe verné a számokkal?

Klapka: Épp tegnap tettem ezt, el is ismerte: „Főnök, igaza van.” Hopp, itt az arany!

PLAYBOY: Ez 12 millió forint?

Klapka: 12 millió 200 ezer forint.

PLAYBOY: Egyben még nem fogtam ennyit, köszönöm. Hogy áll a technikával? Nem látok itt számítógépet.

Klapka: Ahhoz hozzá sem merek nyúlni, mert felrobban.

PLAYBOY: De közben van e-mail címe.

Klapka: Hogyne lenne: klapka@aranyember.hu! Ha levelem jön, a lányok kinyomtatják, és ideteszik az asztalomra. Kapcsoljátok már be, megmutatom a kutyáimat.

PLAYBOY: Kié a vérnyomásmérő?

Klapka: Nem az enyém! Én sosem mérem. Na, ott van a két kutyám! (a számítógép képernyőjére mutat)

PLAYBOY: Aranyosak. Mobiltelefonja már van? Mert régen azt sem használt.

Klapka: Most már megtanultam kikapcsolni, az is nagy dolog. De ha jön egy sms, akkor odaadom a lányoknak, hogy olvassák el.

PLAYBOY: Mi az, ami luxus az életében?

Klapka: Minden kedden ultiparti van nálunk. Rablót játszunk, 20 forintos alapon. Régi társaság: egy volt futballsztár, egy orvos barátom, aki már 87 éves, de jobban néz ki, mint én, isten bizony! Ha tőlük elnyerek 2-3000 forintot, madarat lehet fogatni velem. De ha vesztek, akkor olyan mérges vagyok, hogy csuda! És nem a pénz, a játék miatt.

PLAYBOY: De ez nem luxus. Mi az, amire azt mondja, hogy na, ezt megengedhetem magamnak, ez jár nekem?

Klapka: Pacalpörkölt. Az asszony kidob vele, úgyhogy csak akkor főzöm, ha nincs otthon.

PLAYBOY: Ez sem az a kimondott drága étel. Ha nem költ magára, akkor mire jó ez a rengeteg pénz?

Klapka: Nekem pénzre nincs szükségem. Nem is érdekelt soha. Ha csinálok egy jó üzletet, és keresek egymillió forintot, akkor nem annak a milliónak örülök. Hanem az osztályzatnak: hogy kaptam egy hármast, négyest. Ha kétmilliót keresek, akkor ötöst. Annyi pénzem világéletemben volt, amennyi a megélhetésemhez kellett. Nem jártam kaszinóba, nem ittam, nem dohányoztam. Én öt forintból is megélek, mert nekem a paprikás krumpli ugyanolyan jó, mint a kaviár. Nincs rá igényem.

PLAYBOY: És a hatalomra?

Klapka: Gyűlölöm a politikát. Hívtak már államtitkárnak is, meg minden szarnak. Soha! Négy mocskos dologban nem vennék részt soha: politika, gyermekpornográfia, fegyver- és kábítószer-
kereskedelem. A legkisebb fiam sajnos kábítószeres volt, úgyhogy én láttam kábítószereseket. De három éve tiszta. És nem a Funk (dr. Funk Sándor addiktológus) mentette meg, nem is a Zacher
(dr. Zacher Gábor toxikológus), elvittem mindkettőhöz. Csak a szerelem tudott rajta segíteni. Szerelmes lett egy 16 éves kislányba...

Kép

PLAYBOY: A gyermekei édesanyja Mary Zsuzsi.

Klapka: Igen. Nem akarom bántani, mert halottról vagy jót, vagy semmit, de sok problémám volt a Zsuzsival a két kisebb gyereknél. Mindig hozzá szaladtak, ő pedig mindent megengedett nekik. Ő adott pénzt a kábítószerre is a kisebbik fiúnak. Amikor hoztam a tanárt, hogy tanuljon a gyerek, mert matekból gyenge, akkor ő elbújt az anyja mögött, az meg védte, hogy miért kell neki ilyen szigorú tanár, hadd legyen szép gyerekkora. Csak azt felejtette el, hogy aki gyerekkorában csavaroghat meg gazemberkedhet, annak nagyon rossz felnőttkora lesz. De soha nem voltam haragos rájuk, megértettem őket. A Zsuzsit is. Rajtam kívül nincs olyan ember a földön, aki 15 éven keresztül eltartja az exfeleségét. És az is ritka, hogy a mostani feleségem jó barátnője volt az előzőnek, eltűrte, hogy egy udvaron lakjunk, és naponta nálunk kaszinózzon.

PLAYBOY: Visszatérve: a politikusok próbáltak hízelegni Önnek?

Klapka: Pertuban vagyok ismert politikussal is – ne vicceljen! A gyerekeink egy iskolába jártak. Az én pálinkámat issza...

PLAYBOY: Ezzel együtt sem állna mögé és támogatná a politikáját?

Klapka: Senki mögé nem állnék. Mindegyik oldalt utálom. Én a kereskedői, a szabad piac híve vagyok, hagyjanak engem békén. Meg tudom keresni a pénzemet, nem kell nekem ahhoz egy kis jelvény ide meg egy kis zászló oda. Itt van 25 emberem, felettük hatalmam van. Meg van a Diósban 30 ember, amikor szüretelünk. De ezt a hatalmat soha nem használom, és nem használom ki, így nem is leszek a betege. Van pár ember, akit ha nem választanak meg, betegek lesznek, mennek a pszichiáterhez – hallottunk már ilyet, ugye?

PLAYBOY: És a nőknek a betege?

Klapka: (hallgat, mosolyog) Volt legalább ezer nő az életemben.

PLAYBOY: Neee, ennyi erővel mondhatnánk tízet vagy százat is.

Klapka: Nem, az kevés lenne. Táncos-koreográfusként dolgoztam az éjszakában, ragadtak rám a nők mint a légyfogóra. Főleg, hogy jómódú voltam, jól is néztem ki. Amikor Zsuzsival megismerkedtem, egyszerre három nővel éltem, ő lett a negyedik. Nagyon potens ember voltam, és bizony-bizony megnyaltam a sót, ahol csak lehetett. Megmondtam a nejemnek is: csak az impotens ember hűséges! De ma már nem érdekelnek úgy a nők, mint korábban.

PLAYBOY: De tíz éve még nem csak megnézte őket?

Klapka: Tíz? Még egy-két évvel ezelőtt sem volt ez probléma, nemhogy tíz!

PLAYBOY: Szerelem?

Klapka: Sosem haltam bele.

PLAYBOY: Túl racionális?

Klapka: Az eszemmel éltem mindig, sosem a seggemmel.

PLAYBOY: Mi a rutinja? Hánykor kel?

Klapka: Hat-fél hétkor, magamtól, nem órára. Megcsinálom a teámat, a nejem kicsit később kel... Beengedem a kutyákat, a nyakamba ugrálnak. Megfürdök, elkészülök. 8 órakor jönnek a sofőrök, beülünk a kocsiba, bejövünk.

PLAYBOY: Minden nap bejön, amikor nyitva a bolt, szombaton is.

Klapka: Kettőig bent vagyok, akkor jön a masszőr, aztán hazamegyek. Tegnap lecsót főztem.

PLAYBOY: Tévét néz?

Klapka: A híreket, meg a Kálmán Olgát szeretem. Nem mindig, de van, amikor jókat mond.

PLAYBOY: Azzal együtt, hogy nem érdekli a politika, nézi.

Klapka: A tájékozódás és az anyagiak miatt. A politika befolyásolja az egész kereskedelmet, a forintállást, meg minden nyavalyát. Szóval, ilyen szempontból nagyon is érdekel.

PLAYBOY: A járulékok miatt erősen ostorozta a kormányokat.

Klapka: Agyonadóztatják a vállalkozókat. Csalásra, lopásra kényszerítik az embereket. Mondok egy példát. Évente egyszer elviszem a gyerekeimet nyaralni. Saját pénzemből.

PLAYBOY: Mind a négyet?

Klapka: Mind a 25-öt! Az ittenieket, ők is a gyerekeim! Elviszem őket nyaralni, már voltunk Marokkóban, Tunéziában, Törökországban, Mallorcán, Thaiföldön. És azért a saját pénzemből fizetem, mert ha céges költségként számolnám el, akkor a duplájába kerülne. Ugyanannyi adót ki kellene fizetnem, mint amennyi az utazás. Milyen baromság ez!

PLAYBOY: A háborúra hogyan emlékszik?

Klapka: Honvéd levente voltam Budán, 16 évesen vonultam be. A bátyám Hunyadi-páncélgránátos volt. Ma Brazíliában él, ő is céget vezet. Kétdiplomás, nagyon okos ember, kilenc nyelven beszél, három gyereke, olasz felesége van. Pap akart lenni, és 46-ban mama segítségével kiment Brazíliába.

PLAYBOY: Szoktak beszélni?

Klapka: Persze! Ő jön néha Magyarországra, bár már egyre kevesebbet. Van még egy húgom, aki itt él, most volt 82 éves.

PLAYBOY: Jó géneket örököltek.

Klapka: Okosak mind, ők is, a gyerekek is. A gyerekeim beszélnek magyarul, angolul, németül, a kislány még japánul is nagyon jól tud. A nagylányom kutató biológus, 39 éves, a düsseldorfi egyetem munkatársa. A nagyobbik fiam a Vodafone-nál osztályvezető szintén Düsseldorfban, 37 éves, 15 éve ott dolgozik. 60-60 ezer eurót kaptak mindketten, hogy tudjanak házat venni, építeni. A két kicsi nem kapott, mert ők jönnek nap mint nap: „Papa, egy kis benzinre, papa, egy kis izére...”

PLAYBOY: És jó testvérek?

Klapka: Nem. Én tartom össze őket. Féltékenyek egymásra. Pusmognak, hogy: „Te mennyit kaptál, mennyi pénzt kapsz a papától?”

PLAYBOY: De hát azt mondta, elrendezte, hogy a pénzből ne legyen vita.

Klapka: A halálom után, de most még élek.

PLAYBOY: És pumpolják?

Klapka: Persze.

PLAYBOY: Helyes, hogy mindig ad nekik?

Klapka: Nem.

PLAYBOY: Akkor miért ad?

Klapka: Mert hülye vagyok. Engedek a társadalmi nyomásnak. De most írnak rólam egy könyvet, abban ezt részletesen is kifejtem.

PLAYBOY: A két kicsi mit csinál?

Klapka: A kislány most végzi az egyetemet, a Corvinusra jár, 23 éves. A kisebbik fiam pedig most érettségizik, 25 éves korában, mert a kábítószer elvette az éveit.

PLAYBOY: Ő még utolérheti magát?

Klapka: Soha. Ő majd szerelő lesz.

PLAYBOY: És ez fáj önnek?

Klapka: Fáj. Minden családban van fekete bárány, de a mienk már fehéredik.

Abbahagyjuk a beszélgetést, cipész jön hozzá. Öt perc próba, aztán folytatjuk.

Kép

PLAYBOY: Cipőt csináltatni nem luxus?

Klapka: Nagyon magas a rüsztöm, ő csinál nekem olyat, ami jó, kényelmes.

PLAYBOY: A háborúról beszéltünk, amikor katona volt, de nagyon rövidre vágta.

Klapka: A háború az egy borzalmas dolog. Például egyszer a székesfehérvári kórházba keveredtünk. Ott a következő történt: bejöttek az oroszok, az összes ágyban fekvő sebesült magyart és németet kidobálták az ablakon. Ha harmadik emelet, harmadik emelet, nem számított. Befektették a helyükre a saját sebesültjeiket. 10 perc múlva bejöttek a németek a hungarista légiósokkal, kidobálták az oroszokat. Ez hétszer történt meg, szinte a második emeletig álltak a hullák.

PLAYBOY: Önből is kihozta ez az állatot?

Klapka: Nem! Nem mindenkiből hozza ki, csak akiben benne van. Mert ilyenkor nincs kontroll. Nincs az, hogy nem szabad szarnom a Vámház körúton, mert akkor megpofoznak vagy megbüntetnek.

PLAYBOY: De sok ilyet látott?

Klapka: Nagyon-nagyon sokat. Az emberiség fele ilyenkor állattá lesz. Ezt onnan is tudom, hogy együtt éltem egy majommal négy évig. Afrikából hoztam egy csimpánzt 8 hónapos korában, és vele laktunk Düsseldorfban. Imádta a pörköltet nokedlivel, egyedül a levest nem tudta megenni, mert úgy emelte fel a kanalat, hogy kicsurgott belőle. Csodálatos élmény volt. Olyan, mintha a saját ősanyámmal éltem volna együtt. Minden, ami az emberben megvan, az benne volt ebben a majomban. A szeretet, az irigység, a kapzsiság, ivott, részeg volt, a feje leesett. Volt egy macskája, háromszor földhöz vágta, de a macska szerette őt, játszottak mindig. És amikor valaki bejött a szobába, hóna alá fogta a macskát: ez az enyém! A kapzsiság. A majom, az nem egy kutya. Egy kis ember. Három-négy éves koráig a majomgyerek sokkal jobban fejlődik, mint az embergyerek. Aztán lemarad, mert kisebb a koponyamérete stb. A koponyája olyan volt, mint a kókuszdió, hiába ütöttem, nem is érezte, de akkor hordtam egy pecsétgyűrűt, kifordítva, és ezzel a gyűrűvel mindig fejbe nyomtam egy picit, ha valami rosszat csinált. Szerelmes volt belém, de halálosan. Csókolózott velem. A csimpánzok utálják a vizet, de ez fürdött, fogat mosott – mert szerette a fogkrém ízét. Rá akartam szoktatni a bilire, és addig forszíroztam, míg megértette, hogy örülök annak, ha a biliben van valami. Úgyhogy ment, összeszedett mindenfélét a bilibe, és odahozta! Később ezért kellett leadnom, mert nem bírta, ha valaki kezet fogott velem: féltékeny volt, és akkorát harapott, mint hat kutya. Akkor jött ki belőle az állat.

PLAYBOY: Önt – például a reklámjainak köszönhetően – most szinte mindenki ismeri ebben az országban. Szándékosan nem megy profi ügynökséghez, hanem maga találja ki a hirdetéseit?

Klapka: Persze, de ezt nem azért csinálom, hogy engem ismerjenek, hanem hogy menjen az üzlet. Azt ugatom éjjel-nappal, hogy a reklámnak nem az a feladata, hogy művészi legyen. Az a feladata, hogy eladja az árut. Gyűlölöm az olyan hirdetéseket, ahol ott a zöld rét, pipacsok virágoznak, száll a rózsák illata, és ezért vegyek egy autót. Mi van? A szamaras reklámom is nagyon bejött. Emlékszik? Azt mondta egy szamár: „Kisbefektető vagyok, nem bízom a pénzem a Klapkára.” Erre én ránéztem: „Szamár.”

PLAYBOY: Nem zavarja, hogy gagyi?

Klapka: Eredményes? Akkor lehet akkora gagyi, hogy csak na! Nem érdekel, hogy maga miként került fel a hegy tetejére: biciklivel, gyalog vagy vonattal – az érdekel, hogy fent van a hegyen.

PLAYBOY: Mennyit költ egyébként reklámra?

Klapka: Elég sokat.

PLAYBOY: 50–100 millió?

Klapka: Titok! 50-et nem, de sokat. És nem lett volna probléma 5000 forintért csodálatos táblát csináltatni a Vámház körút 9.-reklámhoz sem. Arannyal, pirossal, zölddel, de nem véletlen, hogy egy kartonra lett felírva a cím. Nem véletlen! Két héten belül az egész ország fújta, hogy Vámház körút 9. Maga is idetalált, pedig nem beszéltük meg a címet.

PLAYBOY: Fontos önnek, hogy szeressék?

Klapka: Nem.

PLAYBOY: De szeretik.

Klapka: Sajnos! Az nagy baj. Ne röhögj ezen! Miért, szerettek engem? (Imádjuk a Klapka urat! – mondják a munkatársak.) Borzasztó.

PLAYBOY: Mert felelősség?

Klapka: Nem, egy főnöktől féljenek és ne szeressék! De nem félnek tőlem, senki. Ez is mindig ölelget engem, meg csókolgat, ahelyett, hogy félne tőlem.

PLAYBOY: Mondta, hogy nem érdekli a halál, de az egészsége fontos?

Klapka: A cukrom jó, a koleszterinem nagyon jó. Mi kell más? Valami baj mindig van már ennyi idősen.

PLAYBOY: Mi az, ami már nem olyan, mint régen, és zavarja?

Klapka: Nem áll fel a pöcsöm, és ez zavar. Ne röhögj ott nekem! Az Ákos is röhög rajta. (Én tudtam, hogy mi lesz a válasz – mondja az Ákos nevű munkatárs.)

PLAYBOY: De hát ez legyen a legnagyobb baj 85 évesen.

Klapka: Nejem is azt mondja, nem baj, legalább nem csalsz meg! Hát, egy-két éve tényleg nem.

PLAYBOY: Meséljen a mostani feleségéről, róla keveset hallunk.

Klapka: A Kiss Pista felesége volt korábban, tudja, ki a Kiss István? Kossuth-díjas szobrászművész, Dózsa-emlékművet csinált, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektora volt. Tőle csábítottam el, úgy is hívott engem a Pista, hogy az „Ember”. Nem mondta ki a nevemet. A feleségem művészkörökben mozgott, újságíró volt. Könyve is jelent meg, gyönyörű szép a nyelvezete. Amikor összejöttünk, eleinte sokat voltam Düsseldorfban, mert ott ment az üzlet. Ő pedig hosszú leveleket írt nekem, tudta, hogy szeretem az irodalmat, és úgy fogott meg, hogy hosszú szerelmes szövegeket írt.

PLAYBOY: Mennyivel fiatalabb Önnél?

Klapka: Most volt 70 éves, 15 évvel fiatalabb, ő sem kislány már.

Klapka: Lottózik?

Klapka: Nem.

PLAYBOY: Akkor ez a szelvény itt az asztalon?

Klapka: Van egy Feri nevű emberünk, aki mindig jön, hogy ő tudja a nyerő számokat, lottózzunk. Ha csak 100–200 millió a nyeremény, akkor azt mondom, Ferikém, menjen a francba, fillérekért nem dolgozom. Ha nincs egymilliárd, akkor szarok rá. De felette is csak hülyeségből töltöm ki, nem hiszek benne.

PLAYBOY: Akkor végeredményben miben?

Klapka: A munkában és a nőkben, ezekben hiszek.

Szöveg: Komáromi Balázs

Nem fogod elhinni, mit árul a Jóban Rosszban jócsaja!

Rég hallottunk Novák Heniről, már hiányzott a dögös színésznő!

Madison Ivy teste továbbra is verhetetlen

A művésznő ezúttal egy sportkocsival pózolva mutatott rengeteg bőrt.

Egy pornósztár rangsorolja az összes népszerű szexvideót, amiben hírességek szerepelnek

Az elmúlt 10-15 évben sorra robbantak ki a botrányok az énekesek, színésznők kiszivárgott szexvideói miatt. Mielőtt mindre rákeresnél, előbb olvass egy kicsit tovább, mivel Joanna Angel is elmondja véleményét róluk.

Ég veled, Miguel Ferrer!

Elhunyt a Twin Peaks és a Robotzsaru híres szereplője.

Fizess elő még ma!

Előfizetek

Ne maradj le a legfrissebb hírekről

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy mindig azonnal értesülj mindenről.

Fizess elő 2017-re féláron! Most féláron fizethetsz elő!

Csak 4950 Ft

18
Figyelem
Az ön által letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretné, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használjon szűrőprogramot!
A későbbiekben ne jelenjen meg ez az ablak, akkor is felnőtt leszek még.
Elmúltam 18 éves
Még nem múltam el 18 éves