20Q: Pokorny Lia
A magabiztos rögtönzô
Pokorny Lia jelenlétében az élet intenzíven áramló. Veszélyes – nem véletlenül használta ezt a szót leggyakrabban az interjú során. A szellemes, kedves „rögtönzőbajnok” színésznőnek ráadásul minden adottsága megvan hozzá, hogy mágnesként vonzza a férfit, ám ahhoz is, hogy eljuttassa őt a tűréspontjáig. És még azon is túl…
Playboy: Jól áll neked ez a koordinálatlanul tekergő haj! Miért nem hordod mindig így?
Pokorny: Pedig épp csak megmostam. Most csak ennyire volt időm, innen még rohanok át az Új Színházba, aztán vissza próbálni a Centrálba, és lesz egy másik interjúm is. Sminket is kéne szereznem valakitől: elfelejtettem magammal hozni, annyira siettem.
Playboy: Mondhatjuk, hogy a hétköznapjaidra is jellemző a rögtönzés?
Pokorny: Szervezés, átszervezés, rohanás, szembejönnek a csekkek – néha reménytelenül hömpölyög velem ez az egész. Időnként megállok, elkezdek rendet rakni, takarítani – de ennek már csak a kisfiam miatt sincs realitása, öt perccel a befejezés után kezdhetném elölről az egészet. Ezért legtöbbször inkább felfekszem a hullámokra, mígnem kigyullad bennem a vészvillogó: így sodródni veszélyes! Akkor ismét rám tör a vágy, hogy állandóságot, rendet teremtsek. Jön a következő kör. Hát így valahogy… Végül is azt mondják: a fáradt színész a jó színész. Bedarálnak az ellentmondások, kiürülsz, de ebben az állapotban jó leszel a színpadon. Főleg, ha rögtönözni kell.
Playboy: Az improvizálás rugalmasságot is igényel. Téged a nagyjából évenkénti költözések már gyerekkorodban megedzettek, nem?
Pokorny: Megtanultam úgy továbblépni, hogy ne nézzek vissza. Emiatt páran talán kőszívűnek is hittek életemben. Pedig ez nem az érzelmek hiányáról szól bennem, egyszerűen csak nem tudok kapaszkodni semmibe, senkibe.
Playboy: Isteni adottság, mások egy életen át kínlódva tanulják az elengedést. Egyesek évtizedeket is mantráznak hozzá lótuszülésben egy hegyen…
Pokorny: Amint megérzem, hogy valaminek közeleg a vége, tudatosan felkészülök a búcsú pillanatára. Azt hiszem, az átlaghoz képest sokkal határozottabban tudok hátat fordítani a múltnak. Amikor fölszállok a vonatra, az integetéssel tényleg lezárom azt, ami mögöttem marad.
Playboy: Visszatérve a költözésekre, hogy kell elképzelni a helyzetet? Édesapád este hazajött a munkából, és azt mondta: elég volt, megyünk megint?
Pokorny: Valahogy így. Édesapám nagyon jó szakács, nem volt nehéz újabb állásokat kapnia. De az állandóságot nem tudta elviselni. Csak Visegrádon például egy év alatt három helyen laktunk.
A teljes interjút a májusi Playboy-ban olvashatod. Már kapható!
2012. 04. 27. 00:04:03 | Frissítve: 2012. 04. 26. 14:07:04 |
HA TETSZETT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld!
