Bazsó & Winkler: Totálkárosok
Rádióműsoruk éppen nemrégiben szűnt meg, de ettől függetlenül a média érdekes fenegyerekei, akik majd tíz éve barátok.
Bazsó Gábor és Winkler Róbert két elégedett ember, saját bevallásuk szerint
gyomnövényként indult tévés karrierjük. Winklernek Mekk Elek, Bazsónak pedig
az unalmas irodai munka irányította életét a média felé. Ez lett belőlük.
Playboy: Nagyon érdekes emberek lettetek. Vajon azért, mert sokan látnak a tévében titeket, vagy mert megszokták az emberek, hogy ti olyan vicces fiúk vagytok?
Winkler Róbert: Leginkább akkor vagy érdekes, ha akarnak veled interjút csinálni, vagy reklámot, vagy akármit.
Playboy: Hogy érzed, mikor lépted át ezt a küszöböt?
Winkler Róbert: Nem tudjuk. Sosem fogjuk megtudni, hogy véletlen egybeesés volt-e, vagy mit tudom én… De tavaly, valamikor novemberben indult a Neo Fm. Akkor megállapodtunk és elkezdtük műsort vezetni. Az elején a kutya se hallgatta, de rá két hétre futott be az ügynökség felkérése, hogy szerepeljünk a UPC-reklámban. Egyébként több ügynökség pályázott, és az nyert, amelyik mivelünk gondolta leforgatni a reklámot. Lehet, azért juthattunk eszükbe, mert hallották a műsort.
Playboy: Az volt a célod, hogy valaha nagyon jó autókról írjál, vagy az, hogy szabadon beszélj egy rádióban országnak-világnak?
Winkler Róbert: Semmi ilyen célom nem volt. Egyáltalán: van, aki tervez ilyesmit?
Playboy: Nézz meg egy modellversenyt! Mindenki azt mondja, hogy híres akar lenni, a médiában akar szerepelni. Te nem akartál a médiában szerepelni?
Winkler Róbert: Nem.
Playboy: Mégis hogyan csúsztál bele?
Winkler Róbert: Véletlenül. Mondjuk jóapám újságíró volt, de akkor már nem élt, amikor véletlenül belecsúsztam a szakmába.
Playboy: Elmeséled?
Winkler Róbert: Elmesélem. A Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola történelem-népművelés szakára jártam, ahova úgy kerültem, hogy egyrészről szombathelyi vagyok, másrészről, azt hiszem, ez volt az egyetlen szak, ahova felvettek a vitt pontjaimmal. Valamikor harmadévben volt a rendszerváltás, és akkortájt jött valami agylövésem: azt magyaráztam egy csajnak a büfében, hogy „a Mekk Mester, baszki, zseniális”. Azt gondoltam, a Mekk Mester a létező szocializmus valamiféle kritikai leirata. Amikor például a medvéknek cserépkályhát készített, az nekem erősen bős-nagymarosos áthallás volt. Mindegyik epizódra rá lehetett húzni valami hasonló szimbolikát, és magyaráztam a csajnak, hogy ez milyen kurva érdekes. Hogy ez az igazi mutatvány. Nem dobozban maradt filmmel haknizni Nyugaton, hanem így, hogy leadják főműsoridőben gyerekeknek… Erre azt mondta a lány, hogy miért nem írom meg. Hát mondom: hova? Meg: izé? Akkor már létezett a Reform című független hetilap, és volt ennek egy nyugatmagyar mutációja Térkép címen, Győr-Sopron, Vas, Zala és Veszprém megyei terjesztéssel. A csaj ott dolgozgatott, és felajánlotta, hogy írjam meg oda… Ezért lettem, ugye, Winkler is.
Playboy: Pontosan miért is?
Winkler Róbert: Apámnak igen régi, jó cimborái alkották a szerkesztőség jelentős részét, én meg nem akartam azt, hogy írok egy szar cikket, és akkor kegyeleti okokból jónak nyilvánítják és lehozzák. Ezért aztán ezen az álnéven küldtem be az írást. Közölték, hogy fasza, és örültek, hogy milyen kiváló szerzőre bukkantak. Ezek után nagy volt a kísértés, hogy a másodikat cikkemet már a saját nevemen írjam.
Címkék: Bazsó Gábor Winkler Róbert
2010. 10. 29. 01:01:05 | Frissítve: 2010. 10. 28. 12:33:37 |
HA TETSZETT, OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Értékeld!
